Végre eljött ez a pillanat is, megannyi munka mellett. Sajnos sosem tudtam elkísérni a férjemet fellépéseire szeretett városába Szentpétervárra, mindig csak ígérgettem, csakhogy a munka közbe szólt, de most sikerült mindent úgy alakítanom, hogy ez idén megváltozzon. Így a nyarunk első állomása észak Velencéje Szentpétervár. Nagyon vártam már ezt az utat, nemcsak azért, mert Edvinnel együtt lehetek, de így teljesen belevethetem magam a város adta miliőbe és persze az orosz gasztro kultúrába.
Pityer (ahogy a helyiek becézik), a világ egyik leggyönyörűbb városa, tele színekkel, élettel. Miközben a Néva partján sétáltunk, Edvin egy lélegzetelállító épületet mutatott nekem, ami az oroszok legnagyobb kincseinek ad otthont, ez az Ermitázs Múzeum, ami a régi Téli Palota, az orosz uralkodók féltett otthona volt, ma pedig mindenki számára betekintést nyújt, a gyönyörű barokk stílusával.
A következő megállónk, amit nem tudok kihagyni, egyetlen egy utazásom során se, - gondolom kitaláljátok - igen, ez a helyi gasztro élet kiindulópontja a piac. Péterváron számomra a legjelentősebb az Eliseyev Emporium volt, amit inkább egy hatalmas klasszikus operaházhoz hasonlítanám, mint piachoz, viszont az Art Nouveau stílusával keveredve igazán új élményt nyújt. A standok között sétálgatva és az orosz zenészeket hallgatva a háttérben, meginvitáltak bennünket egy tradicionális orosz, elegáns előételre a Blinire vagy Blincsikire. Ezt a tökéletesen kerek, mini palacsintát Smetana – val, azaz tejföllel és fekete vagy vörös kaviárral szervírozzák egy pohár pezsgő társaságában. Ez ám a nap indító!
A terveink között szerepelt a Peterhof, a cárok nyári palotájának a meglátogatása is, ez a szintén barokk stílusú épületet a francia Versailles mintájára alkották meg, aminek eredménye lenyűgöző és körbejárása legalább egy teljes napot igénybe vesz. Így már csak éppen vacsorára értünk vissza. A nap zárására pedig az orosz különlegességek közül a pelmenyit választottuk, ez a tésztaspecialitás csak lisztet és tojást tartalmaz, amit marha, birka, sertéshús keverékével töltenek és tejföllel, borssal, zöldhagymával fogyasztanak. Érdekesség, hogy az igazi szibériai pelmenyi egyedi ízét, a főzés előtti lefagyasztásból és kiengedésből nyeri.
A második napomon, egy igazán fantasztikus élményben lehetett részem, mivel egy igazi orosz étterem konyhájának a mindennapjaiba kaphattam betekintést. Nikitaval a Gustogram Étterem séfével együtt főztünk. Ami igazán érdekes volt számomra az a Stroganoff bélszín elkészítése. Ez az orosz konyhaművészet egyik legnépszerűbb fogása. A vékonyra szeletelt marha bélszínt egy tejfölös, tejszínes mártásban hagymával, gombával és vékonyra szeletelt savanyú uborkával készítenek, amit főleg burgonyapürével vagy Grecskával (hajdinával) tálalnak. Egy másik fogást én magam készíthettem el, ellesve minden apró technikát, az oroszok kedvelt desszertjét a Szirnyikit. Nagyon könnyű, túrós tésztáját egyáltalán nem nehéz elkészíteni. Leggyakrabban édes tejföllel vagy lekvárral fogyasztják, néha a kettőt egyszerre is szervírozzák, erre nincsenek is szavak, zseniális íz élményt nyújt. Fantasztikus illatok keringtek a konyhában, újabb főzési folyamatokat, technikákat tanulhattam.
Estére egy kicsit lehűlt a levegő, és Edvin fellépése előtt szerettem volna még megkóstolni a Borscs – ot (orosz céklaleves). Ezt a szláv eredetű savanyú levest, forrón tálalják, tele zöldségekkel, reszelt céklával, reszelt répával, reszelt káposztával és paradicsommal, ezeket üvegesre dinsztelik, hozzáadják a marhahúst, ízesítik ecettel és különböző fűszerekkel, majd a legvégén még egy kis fokhagymával megbolondítják. Elkészítése igen időigényes, de egyszer biztosan megéri kipróbálni akár otthon is.
Mindent összevetve az orosz gasztro élet számára elengedhetetlenek a levesek, a komfort meleg ételek és természetesen a vodka. Imádtam minden pillanatát ennek a pár napnak, és köszönöm Edvinnek, hogy részese lehetek egy ilyen fantasztikus kultúrának.
Marton Adrienn
Marton Adrienn
