Kezdeti motiváció?!

A kezdet ugye nyilvánvalóan valaminek az elejét jelenti, egy teljesen új szokás kialakítását, valami eddig számunkra szokatlant, ami kimozdít a komfortzónánkból. Hogy ebben miért vagyok ennyire biztos? Azért, mert ha nem így lenne, és meglapulnánk a megszokott kis kényelmünkben, akkor nem lenne szükség az extra motivációra. Itt viszont érdemes kicsit elgondolkodni, ugyanis, ha már rászánjuk magunkat a változtatásra, akkor az bizonyára okkal történik. Okkal, amit mostantól kérlek nevezz motivációnak, hiszen emiatt döntöttünk úgy, hogy belekezdünk a változásba. Mit is jelent ez? Azt, hogy nem kell tovább keresned, hiszen a motiváció te magad vagy. Így pedig, hogy már más fényben szemléljük a dolgot, lássuk csak, hogyan tartható fenn az a lendület, ami elmozdít minket az álmaink irányába!

1. A halogatás megöli a vágyat!

Ugye nem kell senkinek bemutatnom a „majd hétfőtől elkezdem” vagy az “ezt még megeszem, mert holnaptól úgyis diétázom” típusú mondatokat. Emberek vagyunk, és bizony mindannyian ezekkel a hibákkal élünk együtt. Én is rengetegszer csinálom, és teszek is mellé úgy, mintha sikerült volna megnyugtatnom, vagy épp átvernem önmagamat. Az idő jelen esetben egyedül arra jó, hogy megtanuljuk a saját gyengeségünket, és vegyük észre, amikor magunkat, vagyis a vágyainkat altatjuk hamis mentségekkel. Semmi másról nem szól, csak a saját gyengeségünk elrejtéséről. Ilyenkor tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy ez a valami, amit éppen magatokkal meg akartok beszélni, előre mozdít-e titeket?! Megsúgom nektek, hogy szinte az összes esetben a NEM lesz a kapott válasz. Ebből pedig azt a leckét kell megtanulnotok, hogy ne verjétek át, inkább húzzátok ki magatokat, és tanuljatok meg fejest ugrani a közepébe. Itt az ideje elkezdeni! Ez pont a megfelelő pillanat, nem kell várni a tökéletesre, hiszen elszalasztjátok azt a rengeteg leckét, lehetőséget, ami erősebbé teszi majd a lelketeket, az akaratotokat!

 

Oké, most már elindultunk, és a kezdeti lépés megvolt... Jöhet a következő, majd pedig egy újabb. Na de mekkora? Haladhatunk hirtelen gyorsan is, és száguldhatunk már a kezdetektől fogva, azonban tapasztalatból írom, hogy a legtöbben akkor megbotlanak, esetenként el is esnek majd. Eszembe jut erről egy mese a gyerekkoromból...  Emlékeztek a nyúl és a teknős esetére, amikor futóversenybe kezdtek? Ott nyilvánvalóan a teknős volt esélytelenebb, mégis a megfontoltságának és az átgondolt, tervezett lépéseinek köszönhetően a végén mégis Ő állt a képzeletbeli dobogó legfelső fokára. Ugyanez igaz a mi esetünket is nézve. Inkább legyen lassabb a haladás, ellenben stabil az alap. Ha ügyesen építitek fel, és türelmesen haladtok előre, akkor a későbbi meg-megtorpanások sem jelentenek majd csalódást, és pontosan tudni fogjátok, hogyan hidaljátok át az ilyen megakadásokat. A haladás szempontjából elképesztően fontos lesz a folyamatos önjutalmazás egy-egy elért siker után, az optimista látásmód, és a végtelen türelem magatokkal szemben. Mert hát ugye kivel mással, ha magatokkal sem?!

 

 

Mit értek ez alatt? Ez egy kicsit összetett, azonban hiszem, hogy nagyon fontos róla beszélni. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy egy-egy hamis barát, vágyott külvilág, posztolt valótlan valóság milyen szinten képes leterelni az útról, és milyen szinten képes romokba dönteni majdnem mindazt, amit addig felépítettél. Eltorzítja a jövőre kivetített életképedet, és megannyi gátat fog eléd állítani, elterelve a figyelmedet a valóban vágyott céljaidról. Az én véleményem az, hogy ennek a pontnak az ismerete talán a legfontosabb a hosszútávú lendülethez, és a rengeteg teljesített kis célhoz.

 

Vedd magad körül olyan emberekkel, akik inspirálóak számodra! Az életed minősége szempontjából ez a legsarkalatosabb pontja a döntéseidnek, sőt, kritikus fontossággal bír, hogy felismerd azokat az embereket, akik nem töltenek fel, vagy épp a te energiáidból táplálkoznak. Fontos, hogy felismerd azokat, akik szívesebben látnak fulladozni a sárban, mint úszkálni a sikerekben. Sajnos manapság egyre kevesebb olyan ember van, aki őszintén, tiszta szívből képes veled örülni az elért céljaidnak. Ez azonban ne szegje kedved, hiszen ezáltal sokkal több időd marad majd magadra, és arra a kevés, ám sokkal értékesebb emberre, akik melletted állnak most is! Én személy szerint minden csalódásomból tanultam, és azok az emberek, akik a hosszú évek változásai alatt képzelt barátból idegenné váltak, mindannyian tanítottak nekem valamit, amit ma használva, sokkal bölcsebben tudom az életemet élni és a döntéseimet meghozni. Ezúton is köszönet érte, és gyorsan köszönjétek meg ti is, hiszen nélkülük ma nem tartanánk ott, ahol tartunk! Ne felejtsetek el büszkének lenni - és ezt éreztetni is - a mostaniakra, akik támogatnak titeket, bármennyire is érthetetlen legyen számukra az álmotok! Rájuk, akik, ha kell, épp veletek úsznak az álmaitok folyóján, vagy épp a kezeteket megragadva próbálnak kihúzni titeket egy homokcsapda egyre mélyülő kráteréből.

 

Összességében, ha egy mondatban kellene összefoglalnom ezt, az imént kifejtett gondolatmenetet, akkor azt mondanám, vágjatok bele még ma! Sőt, mit ma?! Most! Tegyétek le az első rossz szokásotokat, ami a cikk olvasása alatt eszetekbe jutott, és ami hátráltat titeket. Hogy már meg is van?! Ugye, hogy milyen könnyen fel lehet ismerni, hol hibázunk? Látjátok, ilyen egyszerű ez... Felismerés, beismerés, elszánás és végrehajtás!

Schönekker Laci írása