Benedek Miklós élni akarására, színházhoz, színészmesterséghez fűződő viszonyára tökéletesen jellemző, hogy mindig talpra állt.
A Hárman a padont várja és szereti a publikum, ám újra elmaradt az előadás. Ezúttal – mint korábban oly sokszor – Benedek Miklós betegsége miatt. Félti őt mindenki. Félti és óvja. A sors újra és újra belemar Benedek Miklósba. A Kossuth-és Jászai Mari-díjas színész elsiratta, eltemette imádott fiát, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázót, Tibort. A seb ott a lelke mélyén soha, de soha nem fog begyógyulni.
De a teste is „megkapta a magáét”. Súlyos betegségek, egyik a másik után. Előbb krónikus tüdőbetegsége miatt kellett pihennie, majd amikor már szinte készen állt a visszatérésre, a torkával akadtak problémái, hosszabbra nyújtva a kényszerszünetet.
Ám Benedek Miklós élni akarására, színházhoz, színészmesterséghez fűződő viszonyára tökéletesen jellemző, hogy mindig talpra állt. Erősnek mutatta magát, valósággal irtózott tőle, hogy sajnálják, és ha csak az ereje engedte, színpadra állt. Átvészelte a nagy koronavírus-járványt is.
– Sok mindent nem tudsz tenni. Én annyit, hogy nem megyek sehová, nem szemetelek az utcán, senkit sem fertőzök meg a szavaimmal. Ezt a vírust igenis komolyan kell venni – fogalmazott két éve Benedek, akinek akkoriban hosszú hónapokig nem volt kapcsolata a színházzal.
Megpróbált vigyázni magára, és felvette a három oltást is. Aztán csendesült, lehiggadt, megszelídült a járvány, az élet visszatért a korábbi ritmusába. Kinyitottak a színházak, a szórakozóhelyek. Csakhogy a vírus még mindig itt van közöttünk. Benedek most fertőződött meg és ereje elhagyta – a Covid ágynak döntötte.
– Öt napja fekszem és felkelni sincs erőm. Magas láz, szörnyű közérzet – mondta szinte alig hallhatóan Benedek Miklós. – Az orvos azt mondta, legyek türelemmel, pihenjek és ne sürgessem az újbóli színpadra lépést. Covidos vagyok, és alaposan leterített a betegség. Korábban megkaptam a három oltást, bízom benne, hogy ez megvéd a szövődményektől, és lehetőség szerint minél hamarabb túl leszek rajta, s valóban folytathatom a színészmesterséget. Mert erre vágyom, ez ad nekem erőt, és örömöt a hétköznapokhoz, az élethez…
