A vendégház alig üzemel, próbálja fellendíteni a forgalmat és programokat is szervez.
Dömsödi Gábor ma már visszavonultan él egy Nógrád megyei faluban, ahol csaposként és boltosként is kipróbálta magát. Az egykori műsorvezetőt a tévézés már egyáltalán nem érdekli, ám pihenés helyett újabb célokat tűzött ki maga elé.
Dömsödi Gábor évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy feleségével, Engel Krisztinával együtt maga mögött hagyja a nyüzsgő fővárost és az évekig tartó ingázás után végleg a Bokor nevű településre költözött. A volt tévés műsorvezető a hétköznapjai nagy részét magányosan tölti, hiszen gyerekei, Dóra és Dávid már rég felnőttek, feleségét pedig Budapestre köti a munkája.
Bár feleségével már negyven éve ismerik egymást, Dömsödi a Meglepetés magazinnak elismerte, az ő kapcsolatuk sem volt mindig tökéletes. „Persze, nekünk is voltak mélypontjaink, de – érdekes módon – soha nem akkor, amikor rosszul mentek a dolgok... éppen ellenkezőleg, amikor például beütött az önbizalmammal teli korszakom a kilencvenes években. Sikeres voltam, jól kerestem, fejembe szállt a dicsőség. Hálával tartozok Krisztinának, hogy a nehéz időkben is segített nekem” – idézte az interjút a Blikk.
A volt műsorvezető ma már csak ritkán kapcsolja be a tévét, de egykori kollégáját, Vitray Tamást a mai napig példaképének tartja. „Nagyra tartom a munkásságát, akár a sofőrjének is elmennék, de engem már nem érdekel a televíziózás, nem akarok új műsorokat készíteni. (…) Az a több mint hatmilliós nézettség már úgysem ismételhető meg, amit annak idején a Dallas-sorozatból ismert Jockey-val, vagyis Larry Hagmannel és Friderikusz Sándorral megugrottunk” – mondta Dömsödi, aki korábban Pásztó független polgármestere volt, és tervei szerint jövőre ismét indul az önkormányzati választásokon azzal a céllal, hogy Bokor települést vonzó turisztikai célponttá fejlessze.
Ennek érdekében társadalmi munkát is vállalt, fizetség nélkül dolgozik a falu kocsmájában és boltjában. „A vendégház alig üzemel. Próbálom fellendíteni a forgalmat és programokat is szervezek. A nagyapám annak idején jó nevű kocsmáros volt, pár hónapig – épp a születésemkor – édesapám is, talán értek is majd az italméréshez.”
