A zenész fogadhatna látogatókat a börtönben, de nem szeretné, ha így látnák.
Galambos Lajos a Tények Plusznak beszélt először azóta, hogy bevonult a baracskai börtönbe, és elkezdte letölteni három és féléves börtönbüntetését.
„Megjelennek olyan butaságok, hogy aki megölte az édesanyját, azt az én mellettem lévő ágyba tették, és egy szobában vagyok vele” – emelt ki egyet a trombitaművész a róla terjedő mesékből. Azt állítja, a vele foglalkozó írások többsége koholmány, ezért is döntött úgy, hogy tiszta vizet önt a pohárba, és ő maga mondja el, milyen a börtönlét.
A Dáridó atyjának egészségét megviselte az elmúlt időszak, állandó orvosi felügyelet alatt áll, heti egyszer pszichológus segítségét is igénybe veszi, zárkáját pedig nem hagyhatja el az oxigénpalackja nélkül.
„Nem vagyok itt bent egy szent tehén” – magyarázza Lajcsi, hogy ugyanolyan rab, mint bármelyik másik sorstársa, és semmivel sem részesült különb bánásmódban, mint a többiek.
Bár nagyon hiányzik neki a családja, és lenne is lehetőség személyes találkozóra, Lajcsi ezzel nem kíván élni. Telefonon és Skype-on tartja a kapcsolatot gyerekeivel, ám nem szeretné, ha meglátogatnák, ugyanis szerinte az lelkileg sokkal jobban megviselné.
