Kísérletnek indult, de akkora siker lett Mészáros Árpád Zsolt első rendezése, hogy a jövőben elképzelhető, hogy többször átül a színpaddal szembe.
A színész a Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztiválon vállalta el a Csárdáskirálynő rendezését, amely végül közönségdíjat kapott, mint a legjobb és legszórakoztatóbb előadás, amely utólag hatalmas boldogságot okozott a MÁZS becenévre hallgató musicalsztárnak.
A színész a Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztiválon vállalta el a Csárdáskirálynő rendezését, amely végül közönségdíjat kapott, mint a legjobb és legszórakoztatóbb előadás, amely utólag hatalmas boldogságot okozott a MÁZS becenévre hallgató musicalsztárnak.
Ám a bemutató előtt bizony annyira nagy volt benne a bizonyítási vágy és a sok feladat miatti stressz, hogy kis híján tragédia lett a művészi kirándulás vége: légzési nehézségekkel az ügyeleten kötött ki.
– A főpróbahét egyik napján épp túl voltunk a délelőtti előadás próbáján, én már a délutánra koncentráltam, a fényeket állítottam, a szcenikussal egyeztettem, amikor egyszer csak felhívott az ügyelő az operettből, hogy mikor érek oda a próbára. Budapesten ugyanis aznap épp az ottani Csárdáskirálynő előadás zenekaros főpróbája volt, amelyről nem lehet hiányozni.
Tudtam róla, de mégis túl nagy volt a nyomás. Ráadásul akkor már nem aludtam napok óta, hiszen amellett, hogy rengeteg egyéb feladatom is volt, van egy négy hónapos kisfiunk. Egyszer csak nagyon rosszul lettem, csak ültem a kocsi mellett és kapkodtam a levegőt! – emlékezett vissza Mészáros Árpád Zsolt, aki ugyan kissé megnyugodva hazavezetett, letolta a próbát, de később megint annyira rosszul lett, hogy a kedvese közölte, irány az orvos.
Egy asztmás pánikrohamom volt, tényleg nagyon ijesztő volt. Kriszta egész éjszaka azt nézte, hogy kapok-e levegőt – mesélte a Blikknek MÁZS, aki akkor nyugodott meg igazán, amikor megtapasztalta a veszprémi sikert.
– Oberfrank Pál, a fesztivált rendező Veszprémi Petőfi Színház igazgatója kárt fel erre a feladatra, amely Rátonyi Róbert szövegkönyve alapján készült el, amelyet egyébként ő már nem tudott befejezi, így azt mi tettük meg. Az volt a célom, hogy egy érthető előadás szülessen, amely nem erőltet rá semmit a közönségre és amely tényleg az 1910-es évek hangulatát mutatja be – magyarázta MÁZS, akinek rendezése egy kísérlet volt, ám kedvet kapott.
– Azóta van két felkérésem, de egyelőre még csak tárgyalási szinten vannak a dolgok, ám nem zárkózom el, mert élveztem.
