Találkozom olyan emberekkel, akik évekig benne ragadnak egy mérgező kapcsolatban, mert bizonytalanok a szakítást illetően, vagy félnek az egyedülléttől. Nézzük, milyen ismérvei vannak a nem kielégítő párkapcsolatnak, amiben minden bizonnyal olyan érzelmi sérüléseket szerzünk, amik a későbbi életünkre is kihatással vannak.
Az „elég jó” kapcsolat
Nincs két egyforma párkapcsolat, éppen ezért nagyon nehéz általánosan megfogalmazni, milyen az „elég jó” kapcsolat. Tökéleteset ne is keressünk, ez a fogalom véleményem szerint nem létezik. Egy kapcsolatban alapvető igényünk, hogy jól érezzük magunkat. Szerencsés esetben figyelmet és szeretetet adunk és kapunk, valamint képesek vagyunk beszélni az érzéseinkről. Ez a másik számára egyfajta „tükrözést” jelent, ami fontos visszacsatolás, hiszen a párkapcsolatban a lényünkre adott reakciók azt jelentik, létezünk a másik számára. Fontos továbbá, hogy működőképes legyen a szexuális életünk, és ez nem a szexuális együttlétek gyakoriságától függ, hanem attól, hogy van-e szexuális vágy, egymásra tudunk-e hangolódni, és kölcsönös örömet tudunk-e szerezni egymásnak.
Az „elég jó” kapcsolatban sem működik minden kifogástalanul, de mégis van egy olyan belső erőforrás, aminek segítségével a partnerek egy irányba húzva megoldják a párkapcsolati problémákat, hiszen mindkét fél számára egyformán fontos a kapcsolat. Ha ez a belső erőforrás hiányzik, akkor komoly stresszt és bizonytalanságot élünk meg a kapcsolatban.
Réka mesél, aki 45 éves: „Tibivel húsz éve házasok vagyunk, és még mindig nagyon szeretjük egymást. Tudom, hogy vannak hibái, meg nekem is, de a húsz évet úgy húztuk le, hogy fej-fej mellett álltunk bele a problémák megoldásába. Mindig számíthattunk egymásra, és ha néha veszekedtünk is, a kibékülés és megértés nem váratott magára!”
Az elég jó kapcsolatnak három pillére van: az elköteleződés, az intimitás (érzelmi közelség), valamint a szexuális szenvedély.
Az elköteleződés azt jelenti, hogy hosszú távon számíthatunk a másikra, míg az érzelmi közelség a megértést és az érzelmi biztonságot, a szexuális szenvedély pedig a szexuális vágy létrejöttének a feltételét jelenti. Biztosan sokaknak volt már olyan élménye egy elkötelezett párkapcsolatban, amikor érzelmileg nagyon közel érezték magukat a másikhoz, szinte egybeolvadtak vele, mert érzelmileg megnyíltak egymásnak. Majd a duruzsolós, lelki összekapcsolódás után egy érzéki szerelmeskedéssel koronázták meg az estét. Ez a példa kicsiben megmutatja egy jól funkcionáló, stabil kapcsolat három pillérét.
Az apokalipszis négy lovasa, avagy az elégtelen kapcsolat tünetei
John Gottman amerikai párterapeuta többek között a párkapcsolati elégedetlenség tüneteit is vizsgálta. Az Apokalipszis négy lovasának nevezte el azt a négy tünetcsoportot, amik előre jósolhatják a párkapcsolat végét. De még mielőtt bővebben kitérnék erre, lássunk egy esetet!
A 41 éves Kitti érkezik hozzám: „Azért jöttem el terápiára, mert nem tudom eldönteni, hogy menjek vagy maradjak. Bécivel megromlott a kapcsolatom, úgy érzem, hogy kikopott az intimitás, nem kapok kedves szavakat, nem mosolyog rám, és két magányos emberként élünk együtt. Néha rám ordít, megalázó szavakat használ velem szemben, mindenért engem hibáztat. Ilyenkor megvetéssel teli a hangja, és sajnos nem tudjuk közösen megbeszélni, mi is történt. Béci néma marad, néha ki is megy az ajtón, megvető tekintettel néz rám, én meg ott maradok a fájó érzéseimmel. Emiatt elhidegültem tőle, és óriási lett a távolság közöttünk.”
Az apokalipszis négy lovasa a következő:
1. Sértegetés, kritizálás, szóbeli bántás
Különítsük el a panaszt a kritikától! A panasz egy adott viselkedés szóvá tétele, míg a kritika egy sokkal mélyebb üzenettel bír, ami azt jelenti, hogy nem fogadható el a másik lénye. Ha a párodtól rendszeresen kapsz negatív visszajelzéseket, és ezek mellett dicsérő szót nem, akkor felmerül a gyanú, hogy érzelmi és/vagy verbális bántalmazó kapcsolatban élsz, ahol a párod a bántalmazó és te pedig könnyen áldozat lehetsz. Emellett még a fizikai bántalmazás, az anyagi és szexuális bántalmazás is felütheti a fejét. Ilyenkor érdemes felkeresni egy pszichológust, és az ő segítségével törekedni a megoldásra.
Különítsük el a panaszt a kritikától! A panasz egy adott viselkedés szóvá tétele, míg a kritika egy sokkal mélyebb üzenettel bír, ami azt jelenti, hogy nem fogadható el a másik lénye. Ha a párodtól rendszeresen kapsz negatív visszajelzéseket, és ezek mellett dicsérő szót nem, akkor felmerül a gyanú, hogy érzelmi és/vagy verbális bántalmazó kapcsolatban élsz, ahol a párod a bántalmazó és te pedig könnyen áldozat lehetsz. Emellett még a fizikai bántalmazás, az anyagi és szexuális bántalmazás is felütheti a fejét. Ilyenkor érdemes felkeresni egy pszichológust, és az ő segítségével törekedni a megoldásra.
A bántalmazások az enyhe érzelmi hatásoktól az egészen markáns bántalmazásig terjedhetnek, amiben testileg, lelkileg és érzelmileg is sérülhet az áldozat. Ilyenkor a legjobb döntés segítséget kérni, és eljönni a bántalmazó partnertől.
2. Megvetés, lenézés
Ha az egyik fél felsőbbrendűnek érzi magát és társát megvető, lenéző gesztusokkal bírálja, akkor az alárendelt partner értékessége és önbizalma rövid időn belül megszűnik. Értéktelennek, nyomorultnak, ügyetlennek érezheti magát a lenézett partner annak ellenére is, ha idegenektől dicséretet kap. A megvetés nagyon bántó, hiszen undorral vegyes, különböző formái a lenézés, a cinizmus, a gúnyolódás, a másik kicsúfolása, a nonverbális jelzések, például a fintor, vagy a gúnyos tekintet, illetve a nyilvános megszégyenítő mondatok is.
2. Megvetés, lenézés
Ha az egyik fél felsőbbrendűnek érzi magát és társát megvető, lenéző gesztusokkal bírálja, akkor az alárendelt partner értékessége és önbizalma rövid időn belül megszűnik. Értéktelennek, nyomorultnak, ügyetlennek érezheti magát a lenézett partner annak ellenére is, ha idegenektől dicséretet kap. A megvetés nagyon bántó, hiszen undorral vegyes, különböző formái a lenézés, a cinizmus, a gúnyolódás, a másik kicsúfolása, a nonverbális jelzések, például a fintor, vagy a gúnyos tekintet, illetve a nyilvános megszégyenítő mondatok is.
Sajnos egy rendszeresen lenéző és megvető hangnemmel kommunikáló partner gyorsan el tudja érni azt, hogy a másik rosszul érezze magát és a saját értékességét megkérdőjelezze. Ez az a mérgező magatartás, ami miatt mindig rosszkedvű, szomorú, lelkileg megnyomorított embernek érzi magát a partner.
3. Felelősség-áthárítás, védekező viselkedés
Egy olyan partner, aki nem nőtt fel, hanem gyermek módjára hárítja a felelősségvállalást egy konfliktus esetén, vélhetően olyan terheket rak a másik félre, ami teljesen ellehetetleníti őt.
Sok esetben az aktív fél a probléma megoldását illetően kezdeményező, míg a passzív fél ellehetetleníti azt. Ha az aktív fél szóvá teszi a közös felelősségvállalás hiányát, akkor a passzív, felelősséget nem vállaló partner akár az érzelmi zsarolás eszközét is használhatja. Visszatámad, bagatellizálja problémát, másokat okol a problémákért, agresszív visszatámadással próbál kimenekülni a helyzetből.
4. Visszahúzódás, a kapcsolat megszakítása
Míg az aktív fél próbálja elmondani a panaszát, addig a másik fél például a telefonját nyomkodja, nem figyel, láthatóan nem érdekli, mi a problémája a társának.
A teljes passzivitás akkor következik be, amikor az aktív társ próbálja megértetni a problémát, de a másik, a passzív fél hallgat, bojkottálja a társát, levegőnek nézi, és egyedül hagyja a rossz érzéseivel, a tehetetlenségével.
Míg az aktív fél próbálja elmondani a panaszát, addig a másik fél például a telefonját nyomkodja, nem figyel, láthatóan nem érdekli, mi a problémája a társának.
A teljes passzivitás akkor következik be, amikor az aktív társ próbálja megértetni a problémát, de a másik, a passzív fél hallgat, bojkottálja a társát, levegőnek nézi, és egyedül hagyja a rossz érzéseivel, a tehetetlenségével.
Ha felmerül a szakítás gondolata, akkor gondoljuk végig, hogy:
- Van-e lehetőségünk megbeszélni a párunkkal a nehézségeket?
- Kapunk-e számunkra megfelelő válaszokat, vagy csak hárító viselkedéssel szembesülünk?
- Bántalmazónak érezzük-e a kapcsolatunkat?
- Érezzük-e azt, hogy a párunk empátiát érez irántunk, tehát képes-e nézőpontot váltani és átérezni a mi nehézségünket?
- Érdemes egy leltárt készíteni a pozitívumokról és a negatívumokról is. Melyik van túlsúlyban?
- Milyen arányban van jókedv vagy lehangoltság a kapcsolatban?
- Magányosnak érzem-e magam?
- Vannak-e párbeszédek, jóízű beszélgetések a kapcsolatban?
- Megfelelőnek érzem-e a szexuális életünket?
Ha a mérleg negatív irányba billen el, akkor érdemes elgondolkodni a párkapcsolat lezárásán. Bántalmazó partner esetében a megbeszélés és lezárás nem működik, mert a bántalmazó nem engedi el az áldozatát. Számítsunk arra, hogy nagy valószínűség szerint a bántalmazó ismét előveszi a karizmatikus énjét, amivel ismét képes meggyőzni áldozatát, hogy ezután minden másként lesz. De ez csupán egy valóságtartalom nélküli ígéret.
Az általános párkapcsolati elégedettség nem lehetetlen dolog, de mindenképpen két olyan felnőtt, érett ember szükséges hozzá, akik felelősségteljesen tudnak a párkapcsolatról gondolkozni. Ha az egyik fél problémákat érez a párkapcsolatban, akkor ezt érdemes kommunikálni a társ felé.
Jó esetben egy párterápia helyre tudja billenteni a kapcsolati egyensúlyt, hiszen a párok rengeteget tudnak profitálni és tanulni egy terápiás folyamat során. Ha azonban az egyik fél mégis egyedül marad a megoldatlan nehézséggel, akkor érdemes egy szexuálpszichológust/párterapeutát felkeresni annak érdekében, hogy tisztábban láthasson a további lépéseket illetően.
Bibók Bea írása
szexuálpszichológus, párterapeuta
szexuálpszichológus, párterapeuta
