Mindenki arra vágyik, hogy a hosszú évek óta tartó párkapcsolatában éppen olyan szenvedélyes legyen a szex, mint a kezdetek kezdetén. Noha a másik iránt érzett, meg nem szűnő vágy természetes módon átalakul egy több évtizedes kapcsolatban, egyáltalán nem lehetetlen megőrizni a szexuális aktivitást!
Egy 41 éves kliensem mesélte a következő történetet:
A tudatos édesanya a szexről beszélgetett a kiskamasz lányával. Elmondta neki, hogy nagyon bensőséges érzés, amikor két olyan ember szerelmeskedik, akik szeretik egymást, mint ők az édesapjával. A kislány szemei óriásira nyíltak, és azt kérdezte: „Ti még szexeltek ilyen öregen? Én azt hittem, hogy az emberek csak harmincéves korukig csinálják…”
A viccet félretéve, egyáltalán nem lehetetlen fenntartani a szexuális szenvedélyt egy évtizedeken átívelő kapcsolatban sem.
A kapcsolat elején egy fantáziába szeretünk bele – majd a megismerés adja a biztonságot!
A kapcsolat elején, amikor két ember még csak az ismerkedés fázisában tart, és minden randevún a legjobb oldalukat mutatják egymásnak, akkor a másikról alkotott kép nagy része még csak fantázia. Nem azt képzeljük el elsőre, hogy milyen, amikor beteg, vagy amikor reggel kellemetlen a lehelete, hanem egy idealizált képet alkotunk róla, amiben a számunkra legvonzóbb tulajdonságokkal ruházzuk fel. Határozott, jó szexuális partner, biztonságot adó, megnyerő férfi, vagy egy bájos, kedves, törékeny nő.
Két nagyon fontos szükségletünk van a kapcsolatban, a szexuális vágy és a biztonság. Azonban a két szükségletünk teljesen ellentétes előjelű. Míg a szexuális vágyat az újdonság, a meglepetés, a titokzatosság, a kiszámíthatatlanság, a kockáztatás és a sejtelmesség táplálja, addig a biztonságot ennek az ellenkezője: kiszámíthatóság, stabilitás, állandóság és megállapodottság.
Nézzünk két példát, mi is a különbség. Ha tizedszer megyünk el Lido di Jesolo tengerpartjára, ráadásul ugyanabba az apartmanba, ahol ismerjük a tulajdonost, és tudjuk, milyen a tengerpart, már tegeződünk a gyros-os sráccal és az árusok is jó cimboráink, akkor biztosan tudjuk, mi vár ránk a nyaralás során. Nem érnek meglepetések, így pontosan kiszámítható, milyen szolgáltatásokat kapunk a pénzünkért, tehát abszolút biztonságban érezhetjük magunkat.
Míg, ha veszünk egy repülőjegyet a Távol-Keletre, és csak azt tudjuk, hogy öt hét múlva jövünk vissza, akkor egy pontos útiterv ellenére is rengeteg meglepetés érhet minket. Mindig annyi időt töltünk egy-egy helyen, amennyit ott és akkor jónak látunk, általában nem tudjuk, milyen kalandokra számíthatunk másnap, az este leszállta előtt pedig az interneten foglalunk szállást, ott, ahol éppen tartózkodunk. Ez az utazás tele van meglepetéssel és kiszámíthatatlansággal, titkokkal és rejtéllyel, ami felpezsdít és szenvedéllyel telivé varázsolja a lelkünket.
Itt következik a kérdés, hogy ha ennyire ellentétes a két legfontosabb szükségletünk a párkapcsolatban, hogyan őrizhetjük meg a biztonság mellett a szexuális szenvedélyt is?
Az autonómia szexi, az intimitás biztonságos
Ha a párkapcsolatban mindkét ember a biztonságra törekszik, akkor vitás helyzetek esetén a „békesség kedvéért” gyakran lemondanak a saját szükségleteikről. A tudattalan motiváció arra sarkallja őket, hogy elkerüljék a konfrontációt, ne kelljen vitába szállniuk, hiszen ezáltal akár el is veszthetik a legfontosabb érzelmi kapcsolatukat. (Ez a reakció a halálszorongásból fakad, ami egész életünket végigkíséri, és búvópatak formájában tör felszínre az érzelmi kapcsolatainkban).
Éppen ezért a kapcsolatok egy idő után unalmassá és kiszámíthatóvá válnak, hiszen a pár két tagja néhány év után már jól ismeri egymást és az alkalmazott forgatókönyveket. Ilyenkor sem az egyik, sem a másik fél nem jelenik meg egyéniségként, pedig amikor egymásba szerettek, akkor pont ez az egyediség volt vonzó.
Azokban a kapcsolatokban, ahol megjelenik az autonómia, tehát a két ember felnőtt felelősségvállalással rendelkezik, önálló entitásként él a párkapcsolatban, ott a szexuális energiák életben maradnak.
Nézzük, mit is jelent az autonómia?
Az autonóm ember képes kimondani a szükségleteit, képes arra, hogy kérjen, köszönetet mondjon, kifejezze a háláját, nemet mondjon, valamint arra is, hogy teljes értékű emberként éljen. A kommunikációs helyzetekben konzekvensen, önmagához hűen viselkedik, önmagát adja, képviseli a saját autonóm lényét. Képes a kompromisszumokra, és arra is, hogy autonóm döntéseket hozzon, annak tudatában, hogy számára mi a megfelelő megoldás egy vitás helyzetben.
Az autonóm ember képes kimondani a szükségleteit, képes arra, hogy kérjen, köszönetet mondjon, kifejezze a háláját, nemet mondjon, valamint arra is, hogy teljes értékű emberként éljen. A kommunikációs helyzetekben konzekvensen, önmagához hűen viselkedik, önmagát adja, képviseli a saját autonóm lényét. Képes a kompromisszumokra, és arra is, hogy autonóm döntéseket hozzon, annak tudatában, hogy számára mi a megfelelő megoldás egy vitás helyzetben.
Egy felnőtt ember a párkapcsolat oltárán sem áldozza fel a saját szükségleteit, hanem autonóm partner módjára megéli azokat. Ez azt jelenti, hogy vannak saját céljai, amik fontosak számára, így a párkapcsolat táplálása mellett fontosnak érzi az önmegvalósítást is. Lesznek olyan időtöltései, amik csak róla szólnak, így az érzelmi jólléte nem kizárólag a partnerétől függ. Önmaga is képes megteremteni a saját érzelmi stabilitását, tehát nem alakul ki függő kapcsolat, ami kizárólag a biztonságról szól.
Ez azt sugallja a másik félnek, hogy a partnere minden pillanatban döntést hoz a kapcsolat mellett, hiszen nem a kapcsolat biztosítja a belső biztonságot, a biztonságérzet ugyanis a kapcsolattól függetlenül is megvan mindkét félben.
Éppen ezért a kapcsolatban kialakul egy vibráló energia, ami szexuális energiákkal tölti meg a közös életet. Mindkét fél érzi, hogy tenni kell egymásért, kölcsönösen táplálni kell a kapcsolatot, hiszen ez biztosíthatja a közös jövőt.
Napjainkban a párunktól egy személyben annyi mindent várunk el, mint amit régen egy teljes falu adott meg. Míg korábban egy házasságtól gyermekáldást, státuszt és anyagi biztonságot vártak, addig ma ennél sokkal többet igénylünk. Legyen a legjobb barátunk, a legtüzesebb szeretőnk, apánk helyett apánk, anyánk helyett anyánk, csodálatos apuka, kigyúrt testű Adonisz, intellektuális társ, modern szülő, aki férfi létére főz, mos, takarít, nő létére polcot szerel fel és bútort rak össze. Ebből is látszik, hogy a mai párkapcsolatok iránti elvárásunk óriási.
Nézzük, mit is tehetünk azért, hogy a szenvedély megmaradjon a kapcsolatunkban!
1. Kutatások szerint azok a párok, akik rendszeresen töltenek időt távol a másiktól, megélik a hiány érzését. Nem nehéz elképzelni, hogy ha mindig együtt vagyunk, akkor nem tud hiányozni számunkra a másik, pedig ez az érzés a szexuális vágy előszobája.
2. Ha olyan szituációban látjuk a másikat, ahol autonóm, tőlünk független emberként definiálhatjuk, akkor az ismerkedéshez hasonlóan bizsergést érezhetünk. Ilyen például egy céges rendezvény, ahol az előadását élvezhetjük, vagy egy olyan baráti találkozó, ahol megfigyelhetjük őt, amikor nem velünk beszélget, esetleg egy olyan helyzet, amikor bármilyen okból határozottan intézkedik. Meglátjuk azt a vonzó énjét, aki felkeltette annak idején az érdeklődésünket.
3. A konfrontáció segíti megőrizni a szenvedélyt, hiszen ebben a helyzetben is megjelenik az autonóm énünk, amit a másik képes definiálni. Hiszen, ha nem mondjuk ki a véleményünket, hanem inkább összeolvadunk, akkor a társunk a saját részeként definiál minket, és meghal a szexuális vágy.
4. Azok a párok, akik képesek a másiktól elkülönülten energiát fektetni a saját céljaikba, de emellett a párkapcsolati intimitást is tudják táplálni, akár idős korban is megélhetik a szenvedélyt.
5. A nyílt, tiszta kommunikáció szexuális energiákat ébreszt, magával ragadó, figyelemfelkeltő.
6. Ha ketten a párunkkal olyan közös tevékenységeket találunk ki, amik mindkettőnknek fontosak, akár egy sakkmérkőzés, vagy társasjáték, netán egy közös tenisz parti, az mindenképpen erősíti a szexuális vágyat, hiszen a társunkat itt is egy külön entitásként definiáljuk.
Ha a párkapcsolatból eltűnik a szexuális vágy, érdemes szexuálpszichológus/párterapeuta segítségét kérni. Nem szabad éveket várni, mert egy szexuális probléma szőnyeg alá söprése tulajdonképpen egy közös beleegyezés a szex nélküli életbe!
Bibók Bea írása
szexuálpszichológus, párterapeuta
szexuálpszichológus, párterapeuta
