Náray Erika a járvány okozta hirtelen leállás következtében olyat tapasztalt, amiről már sokat hallott a környezetében, de ő maga még sosem élt át. „Egyszer csak elkezdtem nagyon csúnyán szorongani, és azt éreztem, hogy nem kapok levegőt” - mesélte Várkonyi Andinak az Akarsz beszélni róla? utolsó adásában.
Erika a tavalyi évet szabadnap nélkül húzta le, még az otthon töltött napjait is a projektjei előkészületeinek szentelte. Az év vége pedig még ennél is húzósabb volt, szilveszterkor dupla Menopauza előadást tartottak. Addig már annyira kimerült, hogy a lépcsőzéshez sem volt elég ereje:
„Négykézláb mentem a lépcsőn, és csak imádkoztam, hogy még holnap, másodikán van egy öt órás narrációm, és még addigra maradjon meg a hangom.”
A színésznő harmadikán a Maldív-szigetekre utazott, utólag visszagondolva nem is tudja, mit kezdett volna a karantén idején, ha nem tud előtte kikapcsolódni. Vallja, hogy nem szabad hirtelen megállni, de ebben a helyzetben nyilván nem volt más választásunk. Arra lett figyelmes, hogy a szervezete jelezni kezdte, hogy nincs meg az adrenalin, amihez hozzá van szokva.
„Egyszer csak elkezdtem nagyon csúnyán szorongani, és azt éreztem, hogy nem kapok levegőt”
- mesélte Erika, aki sétával gyűrte le a bizonytalanságból fakadó szorongását. 10-12 kilométereket tesz meg, és azóta sokkal jobban van, el is tud aludni. Igényli a friss levegőt és a természetet. Szerinte a visszaállásnak is fokozatosnak kell lennie, ezért aktívan edzi hangszálait. Úgy érzi, mostanság több zenét kell hallgatnia, erre korábban csak vezetés közben kerített sort. A számára legmeghatározóbb dallamokat választja a 90-es évekből, ezek ugyanis visszahozzák a fiatalkora hangulatát. Jelenleg rengeteget olvas és sorozatot is néz, amit korábban sosem tett.
Az adás végén kitért a szinkronszínészek mostani helyzetére, és egy aktuális vitatémáról is megosztotta a véleményét. Szerinte sok olyan előadó vett fel támogatást a járvány alatt, akinél rosszabb helyzetű művészek is vannak hazánkban. A teljes beszélgetés itt nézhető vissza:
