Esztergályos Cecília a karantén előtt öt színházban játszott, szinte minden nap volt előadása, mellette folytatni tervezte a televíziós munkáit is. Kezdetben nagyon örült, hogy kipihenheti magát, két hétig aludt, majd elkezdett sütni-főzni. Hogy most hogyan éli meg a járványidőszakot, arról a tőle megszokott, elképesztő életigenléssel mesélt Várkonyi Andinak az Akarsz beszélni róla? legújabb részében.
A művésznő elárulta, hogy férjével 35 éve élnek együtt, anno 10 évig osztoztak közös szobán, és ugyan most is egy házban élnek, de azon belül két apartmanban. „Akkor találkozunk, ha kedvünk van egymást látni.” Andi rákérdezett, milyen az, amikor egymásnak feszülnek. Cili szerint férje végtelenül türelmes, zenei nyelven ő született moll, míg a művésznő dúr. Hangos szó nincs közöttük, inkább elvonulnak. Az OLD(S)COOL tanácsadója elismeri, hogy karantén alatt az emberek egymás agyára mennek, pont ezért gondolja úgy, hogy ez a helyzet megmutatja, ki szereti a másikat, és hogy bírja elviselni őt. „Nem elviselni kell, szeretni kell!” – helyesbített, és kiemelte, szerinte az egyén szintjén kell kezdeni a problémamegoldást.
„Mindenki rájött arra, hogy magába kell nézni. A világ nem azért rossz, mert a világ rossz, hanem azért, mert az emberek rohadtak. Na most ezen kéne segíteni, először is mindenki saját magán”
– mondta Cili, aki úgy gondolja, ha mindenki helyrerakná magát, nem búskomor, bágyadt emberekkel találkoznánk az utcán.
„Tanulj meg örülni, tanulj meg várni, és tanulj hálásnak lenni azért, hogy élsz! (…) Mindennek örülni kell!”
– szögezte le. A színésznő gyerekkora óta csak békét és egészséget kért az Istentől. Szerinte mindegy, ki miben hisz, csak higgyen. „Ha nem hiszünk, nincs értelme semminek!”
A múltban sok csapás érte, a hite segítette át a nehéz időszakokon. 1953-ban balettintézeti növendék korában megkapta a gyermekparalízist, akkor azt hitte, eljött a világvége, de szerencsére sikerült felépülnie. Amióta az eszét tudja, mindig volt valami szörnyűség, amitől rettegni kellett.
„77 éves múltam, de hát én nekem még úgy van, hogy szeretnék élni, szeretnék szeretni, szeretnék boldog lenni”
– jelentette ki mosolyogva.
Andi rákérdezett, jelenleg mi a legnagyobb nehézség számára. „A legnagyobb próbatétel – most elárulom, de nem kéne ezt, mert azt mondta az uram, ne mondd el, úgyhogy elmondom!” – kezdte Cili, majd a csípőprotéziséről beszélt.
„Hát van, amikor nem tudok fölállni, nem tudok elindulni, nem tudok menni, jönni tudok, de menni nem. Ebből is ugye viccet csinálok, de ha nem csinálok viccet, akkor is ez van!”
– tette hozzá. Egyelőre nem tud orvoshoz menni a járványhelyzet miatt, de nem is bánja, mert szerinte most az a fontos, hogy gyógyuljon meg a világ.
„Miért kéne egy 77 éves mucinak menni? Hát üljön a se…., ahol van hely!”
A hétköznapjaira is kitért, megjegyezte, hogy a férje vásárol, de ez eddig is így volt náluk, ő ugyanis szíve szerint mindent megvenne - ezt azzal indokolja, hogy imád élni.
Ő maga mos, főz, süt, például gyümölcskenyeret, vasalni és takarítani viszont nem szeret, ráadásul ezeknél fontosabb teendői is vannak. „Készülök az életre, mert előttem az élet!” – mondta nevetve, majd hozzátette, hogy esetleges új darabokra készül. És persze telefonál, így tartják a kapcsolatot a családdal, barátokkal.
„Skypeozni is már tudok, na, de tudtam 20 évvel ezelőtt is, csak elfelejtettem!”
A művésznő szerint a jelenlegi helyzetben a szeretet, a megértés és a tolerancia a kulcsfogalom. Legyen energiánk ahhoz, hogy a másik baját átérezzük, vegyük észre, hogy nem vagyunk egyedül. Mindemellett egészség és béke kell, ha ez megvan, minden rendben.
„Nem vagyok jól egyáltalán, de kit érdekel?” Mi ez ahhoz képest, ami a többi emberrel van!”
– jelentette ki Cili. „Köszönöm szépen, hogy hívtatok, hogy élek, hogy vagyok, puszi mindenkinek!” – mondta búcsúzóul boldogan.
