Édesapám gyakran meséli a történetet, mikor Indiában megsajnált egy napon heverésző hajléktalant, és egy bankót nyújtott felé. A férfi kedvesen, de következetesen tolta el a papa kezét: „Köszönöm szépen, de nem használok pénzt”. Ha nem is abszolút mértékig, de mindannyian megtanulhatunk kevésbé függeni a pénztől. Most, hogy oly sokan elbocsátásra kerültek, és sokunk fizetését csökkentették, a globális gazdaság pedig vergődik, különösen aktuális átgondolnunk hogyan foghatjuk meg a pénzt első körben, hosszútávon pedig talán végre elengedhetjük az illúziót, hogy ha nincs belőle sok, sikertelen az életünk. És bár keveseknek adatik meg, hogy teljességgel lemondhassanak a pénzhasználatról, sőt, azt hiszem, legtöbbünknek nem is ez a célja – se nem kínos, se nem rossz, sem nem kártékony pénzt keresni és birtokolni -, nem árt egészségesebb viszonyba kerülnünk vele. Ez a néhány tipp segíthet az első lépésekben a változás útján, amely bár vélhetően sosem ér véget, egy kis idő és némi gyakorlat után minőségi változást és megkönnyebbülést jelent, ha csökkentjük a szükségeinket pénzfaló-fronton.
Kiskert, nagy munka, állandó betevő
Zöldségeket termeszteni sokkal könnyebb, mint ahogyan azt a legtöbben gondolnák, ráadásul hatalmas veteményes sem kell hozzá. Amikor először vetettünk alig 3x3 méteren, rengeteg megjegyzést kaptam, mégis mihez kezdünk majd ilyen picinyke területtel. És bár azóta egy még egyszer ekkorka területet túrtunk fel és ültettünk tele zöldségekkel, a helyzet az, hogy egy párnak, vagy egy kis családnak már egy erkély kertecske is rengeteget ad. A burgonya – onnantól kezdve, hogy kirügyezve a földbe kerül – három hónap után betakarítható, és megállíthatatlanul terjed. A zöldborsó a mediterrán meleget sem igényli, és tavaszi vetéssel, palántázás nélkül júniustól augusztusig folyamatosan terem. A zöldbab nemcsak finom, de csodaszép is, ahogy mindent beborít, amire csak felfuthat. A paradicsom bár egynyári növény, gyakran újraültetés nélkül is előbukkan a tavaly megművelt földből. A cékla szintén nem igényli, hogy előbb palántaként nevelgessük, magja azonnal ugorhat a földbe, ahol két-három hónap elteltével készen áll a betakarításra. Mikrozöldeket - rukkolát, salátát, paprikát, spenótot pedig még lakásban is lehet termeszteni egy napos ablak közelében, egy mélyebb palántázó asztalon vagy ládákban.
Örök-zöldségek
Ha valakinek meggyőződése, hogy az ő keze alatt még a dracéna is kimúlik, akkor is vannak opciók szuper szimplán életben tartható zöldekre, amelyek ráadásul állandóan szüretelhetőek. Ilyen a zöldhagyma és a póréhagyma, amelyet nem is kell feltétlen magról nevelni. Ha egy bolti újhagymából vagy póréból a gyökerek felett egy nagyjából kétcentis részt meghagyunk és elültetünk, egy héttel később látványosan újranő a növény. Ugyanez a helyzet az édesköménnyel, a zellerrel és a fejes salátával, amelyről mindig annyit nyeshetünk le, amennyire éppen szükségünk van. A zöldfűszerek közül pedig a menta és a rozmaring a legkönnyebben kigyökereztethető, és mindkettő eszeveszett tempóban növekszik.
...mint egy falat kenyér
Azt hiszem, ez így hónapokkal a karantén-korszak kezdete óta senkinek sem újdonság – hiszen az összes létező közösségi platformon non-stop jönnek szembe a kovászok, kalácsok, kenyerek, zsemlék, kiflik, és ha nem is feltétlenül kell minden egyes kisült péksüteményről komplett dokumentumfilm-sorozatot készíteni, saját kenyeret sütni nagyon jó móka. Akinek nincs kedve vagy ideje kelesztgetni, sütőporos kenyérkéket is készíthet, akár még sütő nélkül is – a Kristóf Konyhája kötetem lábosban sült szódakenyerének tésztája pár csepp ecettel, vagy citromlével még hatalmasabbra puffad. A cukkinis-szárított paradicsomos minizsemléim pedig bármikor variálhatók bármilyen maradék zöldséggel, így - ételt sosem dobunk ki alapon - maradékot is mentünk! Nálam egy zacskó liszt rendszerint egy hónapon át kitart, és 3 vekni kenyér lesz belőle összesen – ami azt jelenti, hogy átlagosan 75%-ot spórolok a házi sütéssel.
Számla szemle
Érdemes egyszer egy órára leülni a számlákkal és alaposan megvizsgálni, mire megy el a legtöbb pénz, majd visszavenni a költekezésből azon, vagy épp az összes fronton. Apró változtatásokkal, mint a teraszlámpa lekapcsolása, a víz elzárása fogmosás közben, vagy épp zuhanyzáskor, míg szappanozzuk habtestünket, máris elkezdhetünk spórolni. Ha pedig felfedezzük, hogy többet költünk a kocsi kötelező biztosítására és vizsgáztatására, mint amennyit megér, hogy a ház előtt álljon kihasználatlanul, érdemes drasztikusabb döntéseket hozni. Még nagyobb és még nehezebb, ám szükség esetén elkerülhetetlen feladat átgondolni, hogy van-e lehetőségünk a megcsappant munkák és csökkentett fizetések mellett lakáshiteleket és banki kölcsönöket visszafizetni. Bármily komplikált kisebb lakást keresni, vagy épp falura, kisebb, olcsóbb városba költözni, sokkal komplikáltabb volna akkor átgondolni az újrakezdés alapjait, mikor már nem hogy a semmiből, de mínuszból kellene gazdálkodni. Bár egy évvel ezelőtt még sehol sem volt a koronavírus, én többek közt azért léptem le Tel Avivból, mert egy ponton átszámoltam, hogy tíz év alatt többszörösét költöttem el lakbérre a görögországi tengerre néző kis öröklakásnak, amelyben most lakunk.
Most, hogy minden zárva, nyiss saját „kisboltot”!
Se bevásárlóközpontok, se butikok és showroomok, se kozmetikumokat kínáló üzletek, se piacok – vásárolni viszont kell, és még mindig vannak, akiknek nem kell a pénz miatt aggódniuk. Ilyenkor érdemes átgondolni, mi mindent kínálhatunk online – legyen szó megunt ruhadarabokról, sosem használt ékszerekről, csupán a helyet foglaló kiegészítőkről, a sufniban porosodó kisbútorokról, szerszámokról, elfeledett lemezekről. Rengeteg olyan social media csoport van, amely online „bolhapiacként” működik, ha pedig egy fokkal komolyabb webshopra vágyik valaki – és van engedélye -, számtalan ingyenesen használható platform áll rendelkezésre, ahol házi fűszerkeverékeket, lekvárokat, szószokat, természetes kozmetikumokat, dekorációs kellékeket, otthon öntött gyertyákat, egyedi tervezésű ruhákat, azaz bármit árulhat. A #vegyélhazait Facebook-csoport csodálatos példa arra, hogyan foghatnak össze és támogathatják egymást a kisvállalkozók, profi és műkedvelő szolgáltatók és online shopperek.
Használd el, amit felhalmoztál!
A jóléti társadalomban a pénz jelentős része többnyire olyasmire megy el, amire effektív semmi szükségünk nincs. Hány félig teli, vagy épp már majdnem kiürült, ám mégis hónapok óta érintetlenül álló testápoló, arckrém, vitamin, kézkrém, fűszer figyel a lakásban? Lehet, hogy az arckrém nem tett minket 10 évvel fiatalabbá, ahogy azt a reklám ígérte, de a megoldás nem az, hogy odadobjuk a többi közé, és vásárolunk egy újat, ami szintén nem fog megfiatalítani, majd egy ponton ki kell dobnunk az összeset, mert rég lejártak. A spórolás első lépéseként érdemes elhasználni mindent ahelyett, hogy kényszeresen újabb és újabb termékeket szereznénk be, és kizárólag abból vásárolni újat, amivel kapcsolatban beigazolódott, hogy tényleg szeretjük, használjuk és szükségünk van rá. Ami a fűszereket illeti, én időről időre házi fűszermixeket készítek azokból, amelyek kihasználatlanul árválkodnak a polcokon – a zöldek mehetnek egybe izgalmas provance-i mixként, az aromás gyömbér, római kömény, koriandermag és kurkuma pedig mennyei házi masala mix lehet.
Amit muszáj, vásárold akciósan, szezonálisan, vagy nagyban – termelőtől
A közösségi platformokon – főként a Facebookon – számtalan aktuálisan akciós termékeket felvonultató csoport van, ahol értesülhetünk róla, ha valahol féláron kínálnak szárított hüvelyeseket, olajos magvakat, olívaolajat, konzerv kókuszkrémet, sűrített paradicsomot, azaz gyakorlatilag „örökké” elálló termékeket. Figyelve a szezonális zöldségek és gyümölcsök táblázatait nem futunk bele abba a hibába, hogy olyan friss árut vásárolunk, ami több ezer kilométert utazott, így az árába a kerozin, a benzin és a nemzetközi adók is bekalkulálódtak. Mindemellett rengeteg olyan őstermelő van, aki – most, hogy a piacok zárva tartanak – egyenesen a farmról szállítja, szállíttatja zöldségeit a küszöbünkre. Mi bort például – mert mi más lehetne a legfontosabb kérdés, így karantén idején – kizárólag termelőtől vásárolunk, nagy tételben: az ötliteres kiszerelésben érkező rozéra, fehér- és vörösborra negyedannyit költünk, mintha 0,75-ös üvegben vásárolnánk a szupermarketben.
Csere-bere-fogadom
Nem kell kivárnunk a kőkori cserekereskedelem reneszánszát ahhoz, hogy kicsiben, mikrokörnyezetünkben megvalósíthassuk. Mi szomszédainkkal rendszeresen „üzletelünk” hasonlóképpen, és ehhez szerződéskötés sem szükséges, csupán jófej, hozzánk hasonlóan gondolkodó emberek. Olívaolajért „cserébe” növényi sajttal érkezem, a friss gyümölcsöket házi lekvárral honorálom, az ajándékba kapott házi szappant megmutatom a követőimnek Insta-story-ban, egy masszás fejében megmutatom, hogyan készül a tökéletes vegán omlett, lefordítok egy szöveget angolról magyarra, és kapok egy kosár friss zöldséget. Mindenkinek van valamiféle tehetsége, vagy lehetősége, ami a másiknak nem adatott meg – ezeknek a javaknak a kölcsönös megosztása olyan világba repít minket, ahol pénz helyett az időnkkel és az energiánkkal tanulunk meg gazdálkodni, okosan.
Steiner Kristóf írása
