Ki ne emlékezne a kamaszkori éveire, amikor a rajongás tárgya általában egy jóképű focista vagy egy szexi színésznő volt? Tiniként ez teljesen normálisnak számított, ezzel szemben az érett, komoly párkapcsolatokban már nincs helye a tartós rajongásnak. Ha az egyik fél az értéktelenség jelmezét magára öltve párját egy „királyi trónra” emeli, azt a szexuális élet és maga a párkapcsolat is garantáltan megsínyli.
Kinga és Berci érkezik hozzám azzal a problémával, hogy már hosszabb ideje nem működik a szexuális életük, mert nem jelenik meg a vágy. Első pillanatra egy újdonsült szerelmes párnak nézném őket. Kinga rajongva beszél Berciről, miközben csillogó szemmel tekint rá, és elmondja, hogy mennyire fantasztikus ember a párja, és egyébként az Isten is egymásnak teremtette őket. Minden tökéletes, csak a szex nem akar működni. Hamar kiderült, hogy már tizenhárom éve vannak együtt. Úgy tűnt, mintha egy apuka és egy kamasz ülne velem szemben, pedig egy negyven év körüli pár fordult hozzám.
Nézzük, mi történik egy ilyen párkapcsolatban,hogyan lehet, hogy Kinga ennyi idő után is rajong Berciért?
A szerelem természetes része a rajongás
Amikor két ember először találkozik, és szimpátia ébred bennük, akkor nagy energiákat fektetnek abba, hogy rájöjjenek, mi a közös bennük. A zeneszámok, a könyvek és a filmek, amiket mindketten szeretnek nagy összekovácsoló erővel bírnak. Mivel egy induló kapcsolatban még nem alakult ki a kötődés, szükség van a kapcsolatot összetartó „malterra”, ez teremt hidat a két fél között. A közös dolgok, élmények segítenek abban, hogy a másik embert az én részünkként definiáljuk majd. Mivel ketten eggyé válunk, szükségszerű, hogy találjunk a másikban szerethető tulajdonságokat, személyiségvonásokat.
Iszonyúan fontos, hogy tudjuk értékelni és becsülni a szerelmünket, hiszen így érezzük önmagunkat is értékesnek az összeolvadt állapotunkban. Ez a szimbiózis egy olyan biztonságot adó burok, amiben lila köd ural mindent, gyönyörűnek láttatva a világot, a párunkat és önmagunkat is.
A kapcsolat elején, mivel nincsen még konkrét tudásunk a párunkról, sokat fantáziálunk. Képzeljünk el egy száz darabos puzzle-t, amiből nyolc darabot már biztosan ismerünk, a kép többi részét viszont nem, így azokat mi illesztjük oda a saját fantáziánk által. Nem arról ábrándozunk, hogy a másiknak reggel büdös a lába, vagy horkol éjszakánként, hanem a csodálatos kockás hasáról és arról, milyen remek szerető lehet, sőt intellektuális értelemben is fantasztikus.
Az idealizálás folyamata segít nekünk abban, hogy elkezdjünk kötődni a választottunkhoz, és mivel nagyszerű embernek érezzük őt, a saját értékességünk is megnő ezáltal.
A kezdeti szimbiózis után természetes lenne a két ember differenciálódása, de van olyan, hogy ez nem történik meg.
Differenciált kapcsolat kontra rajongással teli függő kapcsolat
A nagy találkozás utáni szerelmes időszakban a pár két tagja sok időt tölt együtt, és minden egyéb fontos kapcsolatot - mint például a barátságokat - elhanyagolnak. Mivel a szoros összeolvadás egy idő után már kevés lesz, így az egyik fél elindít egy differenciálódási folyamatot. Ez leginkább akkor következik be, amikor már kialakult a kötődés, és biztonságosabbá vált a kapcsolat, így már nem kell mindig együtt lenni. A differenciálódó félnek hirtelen hiányozni kezd a régi élete, a baráti kapcsolatai, hobbijai, az autonóm szférája. Ilyenkor jelentős változás történik a párkapcsolatban, hiszen kialakulnak az énhatárok, ami egy fontos önvédelmi határ a másik és én köztem.
Van olyan, hogy a két fél nem egyszerre lép át a differenciálódás szakaszába, így a szimbiózisban ragadt fél nagyon szenved a másik autonóm igényei és cselekedetei miatt. „Hogy lehet az, hogy nélkülem akar elmenni a barátaival? Egyáltalán hogy jönnek képbe a barátok? Mi történt, hiszen eddig én voltam a legfontosabb?”
Az a fél, aki még nem lépett át a differenciálódott szakaszba, becsapottnak és cserbenhagyottnak érzi magát. Nem képes arra, hogy autonóm igényeit felfedezze és megélje, sérelemként könyveli el a másik viselkedését.
Az a fél, aki még nem lépett át a differenciálódott szakaszba, becsapottnak és cserbenhagyottnak érzi magát. Nem képes arra, hogy autonóm igényeit felfedezze és megélje, sérelemként könyveli el a másik viselkedését.
Pedig csak arról van szó, hogy egy érettebb szakaszba jutott a párkapcsolat, ahol a kötődés biztonságot teremtett, ezáltal már bátran hangot adhatnak a felek a saját igényeiknek, és meg is élhetik azokat. De ehhez két olyan emberre van szükség, akik már átléptek a kapcsolat fejlettebb, érettebb szakaszába. Ez már nem annyira rózsaszín, mint az előző. Itt már lehetnek véleménykülönbségek, és már nem csak azt a nyolc darab puzzle-t ismerjük a százból. A differenciálódás időszakában már kialakult képünk van a párunkról.
Ebben a szakaszban már társként tudunk működni, ami egy egyenrangú kapcsolódást jelent. Itt már nem okoz problémát a véleménykülönbség, mert nincs meg az összeolvadás szükségessége. Ebben az időszakban a biztonságos kapcsolatban már a közös jövőt tervezhetjük.
A rajongásnak az az üzenete: Te jobb vagy, mint én!
Amikor egy hosszú párkapcsolatban még mindig rajong az egyik fél a másikért, felmerül a gyanú, hogy az alárendelt fél így hárítja a felelősséget.
Hiszen, ha a másikat jobbnak, ügyesebbnek és okosabbnak látjuk, akkor könnyen rábízzuk magunkat és kényelmesen evezünk az energiái farvizén. Folyamatosan felmentjük magunkat olyan gondolatokkal és érzésekkel, hogy „Ő úgyis jobban tudja!” vagy „Ő sokkal értékesebb, mint én!”
Ebben az esetben az egyik fél megmaradt a kezdeti szimbolikus fázisnál, és még mindig eggyé akar olvadni a másikkal. Azonban a másik fél már differenciálódott, így a saját szükségletei is fontossá váltak, már nem csak a közös érdeket veszi figyelembe.
A szimbiózisban ragadt fél úgy tudja feloldani a disszonancia érzését, hogy piedesztálra emeli a másikat, és mindenhatóként gondol rá. Ezzel felhatalmazza és feljogosítja mindarra, aminek megtörténte rossz érzést szülne benne. Például elmehet sörözni, hiszen nagyszerű ember, akinek ez jár. Nagysága miatt nem kérdéses, hogy közös programszervezés esetén is az ő véleménye fog dönteni.
Ez a dinamika a kapcsolat elbillenéséhez vezet. Az istenített fél megtanulja, hogy neki mindenre van lehetősége, mert a párja jóváhagyja. Az alárendelődő félnek pedig nem kell felelősséget vállalnia, ami kényelmessé teszi számára a kapcsolatot, bár ez azzal jár, hogy saját maga számára nem ad szavazatot.
A két ember között egyre nagyobb lesz a távolság, ami ahhoz vezet, hogy a passzív fél a tanult tehetetlenségnek köszönhetően nem jelenik meg kompetens partnerként a kapcsolatban. Marad az a lehetőség, hogy pont úgy viszonyuljon az áhított párjához, mint egy kamaszlány, aki az olasz fociválogatott játékosát irracionálisan az egekig magasztalja.
Az ilyen típusú viszonyulás miatt függő kapcsolat alakul ki, ahol a rajongó fél a felsőbbrendűnek titulált párjának nem mond nemet, hiszen úgy érzi, hogy ő ezt nem teheti meg.
A felmagasztalt fél egy idő után arra döbben rá, hogy egyedül van a kapcsolatban. Minden felelősség rá hárul, ami egy idő után már nagyon fárasztóvá válik. A domináló fél magányosan navigálja a kapcsolatot, amiben társa, mint egy gyermek éli az életét. Sajnos a kialakult elbillenés miatt a szexuális energiák is elvesznek.
Mit tehetünk?
A dinamikai eltérések abból adódnak, hogy a kapcsolat egy rendszer, amiben mindkét fél kölcsönösen hat egymásra. Mindenképpen érdemes pszichológus segítségét kérni ahhoz, hogy a problémás dinamika megváltozhasson.
Az alárendelődő félnek az a feladata, hogy a gyermeki státuszból felnőtté váljon: ez az énhatárok megerősítésével érhető el. Meg kell tanulnia nemet mondani és megfelelően kommunikálni a saját szükségleteit annak érdekében, hogy felnőtt félként vehessen részt a kapcsolatában.
A közös párterápiás alkalmak során a pár mindkét tagja segítséget kap, hogy változtatni tudjanak a párkapcsolati dinamikán. Ezáltal a folyamat során a felnőtt-gyermek kapcsolatból felnőtt-felnőtt partneri kapcsolat lesz. Csakis így oldódhatnak meg az intimitással kapcsolatos problémák is, hiszen a szex csakis az egyenrangú kapcsolatokban tud fennmaradni hosszú távon.
Bibók Bea
pszichológus, szexuálpszichológus
Bibók Bea
pszichológus, szexuálpszichológus
