A régi kapcsolat megértése
A boldog élet megkívánja, hogy a sebeinket begyógyítsuk, és rendet rakjunk a lelkünkben is. A régi kapcsolat meggyászolása intenzív, belső munka, amihez érdemes párterapeuta/pszichológus segítségét kérni. A feldolgozás során olyan tudást szerzünk önmagunkról, ami lehetővé teszi, hogy jobban értsük a következő kapcsolatunkat, a benne zajló folyamatokat és a saját működésünket is. Ehhez fel kell ismernünk többek között azt is, hogy miért nem működött az előző kapcsoltunk. Amikor egy szakítás feldolgozása miatt keresnek fel a klienseim, minden esetben a saját család megértésével kezdjük a közös munkát, és ezeket a kérdéseket tisztázzuk:
Milyen az anyánk, akitől a női mintát kaptuk? Milyen az apánk, aki az első férfi volt az életünkben? Milyen (volt) a kapcsolatom velük? (Ez azért fontos, mert a családban megélt kapcsolati dinamikát használjuk nagy valószínűséggel a párkapcsolatunkban is.) Fontos kérdés továbbá, hogy miért éppen azt a férfit választottam, akit.
Nézzük Pálma történetét:
„Megdöbbentő volt a felismerés, hogy már harmadszorra választok alkoholista társat. A kapcsolat elején ez nem derül ki, de a kapcsolat későbbi szakaszában szembesülök azzal, hogy ismét beleválasztottam. Teljesen véletlenül, nem tudatosan. Ezért úgy döntöttem, hogy amíg nem értem a működésemet, addig nem kezdek egy újabb kapcsolatba!”
Pálma elmesélte, hogy az édesapja is ivott, nagyon hullámzó volt a vele való kapcsolata, és nehéz volt közel férkőzni hozzá érzelmileg. Ez a kapcsolati dinamika a párkapcsolataiban is megjelent.
Ez nem csoda, ugyanis jó érzékkel választunk olyan társat, akivel az intellektuális és a testi vonzódáson kívül megélhetjük ugyanazt a dinamikát, amit gyerekként a családunkban tapasztaltunk. Ezt „ismerősségi hatás”-nak hívjuk, ami miatt egy ismerkedés során azt érezzük, mintha már ezer éve ismernénk az új partnerünket. Ez az otthonosság érzés teszi nagyon vonzóvá őt a szemünkben. Ennek megértése és a megszerzett önismeretünk segít hozzá minket ahhoz, hogy tudatosabban válasszunk új társat.
A régi kapcsolat gyászolása – Miért vagyunk hálásak?
A kapcsolat megszakadása ahhoz hasonló gyászt von maga után, mint amikor meghal egy szerettünk. A gyász során először sokkot élünk át, majd dühösek leszünk. Gépiesen kezdjük élni az életünket, a kötelező dolgokat tudjuk csak elvégezni. Majd amikor tudatosul a veszteség, felülünk az érzelmi hullámvasútra. Hol könnyebben, hol nehezebben viseljük az egyedüllétet. Dühösek vagyunk, közben mégis vágyunk a másikra. Egyik pillanatban elkeseredettséget élünk át, a másikban reményekkel tekintünk a jövő felé. Ez után a fárasztó és kimerítő szakasz után lassan elcsendesednek az érzések, a hullámzás megszelídül, majd egy idő után képesek leszünk előre haladni, és kialakítani az új életünket.
Csak akkor tudnunk majd hálát adni azért, hogy az exünk az életünk része volt, ha megéltük a veszteség mély fájdalmát. Érdemes végiggondolni azt, hogy miért is vagyunk hálásak. A hála abban segít nekünk, hogy el tudjuk helyezni magunkban a lezárt kapcsolatot egy olyan biztonságos helyre, ahol már nem bánt minket. Arra is rávezet, hogy a másik nem hiába volt az életünk része.
A tapasztalat ugyanis egy olyan tudás, amit másként nem lehet megszerezni, csakis úgy, ha megéljük. Éppen ezért nem érdemes bántani magunkat egy szakítás után, még akkor sem, ha olyan kapcsolatban éltünk, ami nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ne feledjük, hogy ettől a tapasztalattól is gazdagodtunk, és mélyebbé vált az önismeretünk.
Egyedül élni, és jóban lenni önmagunkkal
Amikor már körvonalazódik a szingli élet, érdemes új rutinokat bevezetnünk. Szakítás után felszabadító és üdítő dolog önmagunkra fókuszálni, hiszen ez az időszak olyan, akár a lábadozás egy betegségből. Mindent óvatosan csinálunk, és merőben másként teszünk, mint egy párkapcsolatban. Ilyenkor arra van szükségünk, hogy szeressük magunkat.
Az önszeretgetés azért fontos, mert a kapcsolatban megélt biztonság elvesztésével sebezhetővé és bizonytalanná válunk. A friss szakításon átesett emberek sokszor érzik úgy, hogy értéktelenek. Ilyenkor tennünk kell azért, hogy ismét szerethetőnek és értékesnek érezzük magunkat. A még zsenge, csírázó érzés csakis akkor tud felerősödni, ha pozitív üzeneteket küldünk önmagunk számára.
Bár eleinte szokatlan és idegen érzés, mégis fontos, hogy kényeztessük magunkat: tegyünk meg olyan dolgokat, amire a párkapcsolatban nem volt módunk és időnk. Főzzünk finomat akkor is, ha egyedül vagyunk! Tiszteljük meg magunkat az odafigyeléssel! Találjunk olyan számunkra fontos tevékenységeket, amik mindig is mozgatták a fantáziánkat, de sem energiánk, sem időnk nem volt arra, hogy kipróbáljuk őket. Ez remek módszer arra, hogy feltöltődjünk és tapasztalatokat szerezünk arról, mire vagyunk képesek. Kerek egész emberré válhatunk, aki megtapasztalja, hogyan tudja egyedül is élvezi az életet. Mindeközben pedig fel is készülünk és nyitottá válunk egy újabb kapcsolatra.
A szakítás után megkérdőjelezzük a szépségünket
Mert mi, nők már csak ilyenek vagyunk. Egy szakítás során megkérdőjelezhetjük azt is, hogy valóban tetszettünk a párunknak. Könnyen lehet, hogy nem látjuk kívánatosnak a testünket, mert felszedtünk néhány kilót, vagy éppen a testformánkkal vagyunk elégedetlenek. Úgy érezzük, ez volt az oka a szakításnak, és már biztosan szebb partnere van a volt társunknak. Ostorozzuk magunkat ahelyett, hogy értékelnénk mindazt , ami valóban szép rajtunk.
Ez pont olyan bántalmazás, mintha más ember becsmérelné a testünket. Nevezzük önbántalmazásnak, mely során az önbizalmunkat a béka feneke alá romboljuk. Ehelyett érdemes úgy gondolkodni, hogy: „Ez csak a kiinduló állapot. Megyek edzeni, hogy jobban érezzem magam a bőrömben!”
A mozgás nemcsak a kinézetünknek, hanem a pszichénknek is jót tesz, hiszen a karcsúsítás mellett a stressz levezetésének is remek módja. Ráadásul minden sikeres edzés növeli az önbizalmunkat.
Mikor állunk készen egy új párkapcsolatra?
Akkor érdemes egy új párkapcsolat felé kacsingatni, ha feldolgoztuk az előző veszteségét, megértettük, mi miért történt. Megszeretgettünk és meggyógyítottuk a testünket és a lelkünket is.
Ha az egyedül töltött időszakban már „kerek egész”-szé váltunk, és nem csupán támaszkodni szeretnénk egy új partnerre, akkor jó esély van arra, hogy egy egészséges párkapcsolatot tudjunk kialakítani, amiben nem a játszmáké a főszerep.
Amikor még sebzettek vagyunk, akkor az egyedüllét biztonságosabb tereppé válik, mert félünk attól, hogy egy új partner is keserűséget okozna nekünk. Viszont amikor már készen állunk egy új párkapcsolatra, megjelenik a vágy egy társ iránt. Azt érezzük, itt az ideje, hogy a „saját”-ból „közös” legyen. Kialakul egy olyan benyomás, hogy már képesek vagyunk kiépíteni egy jól működő kapcsolatot.
Azt azonban ne felejtsük el, hogy a gyógyulás még tart, és ebben az időszakban még egyáltalán nem biztos, hogy az első próbálkozás során egy életre szóló kapcsolatot építünk. Lehet, hogy olyan viszony lesz az első, ami inkább puszta próbálkozás, vagy csupán egy szexuális kaland. Ezeknek is nagy szerepe van abban, hogy lépésről lépésre fejlődjünk és bátrabbakká váljunk.
Ezek olyan gyógyító kapaszkodók, amik segítségével újra megtanulunk bízni. Először meg kell tapasztalnunk, hogy szerethetőek és értékesek vagyunk, és csak utána tudunk nekiállni annak, hogy kiépítsünk egy tartós, mély és komoly kapcsolatot. Ne feledjük, hogy ha egy férfi eldönti, hogy minket választ, akkor ő arra szavaz, hogy tetszünk neki! Testestül, lelkestül!
Bibók Bea
szexuálpszichológus