Januárban három „Tudtad-e?!” cikket fogtok olvasni tőlem, amikben az étkezésünkhöz elengedhetetlen, népszerű alapanyagokkal kapcsolatos hitekről és tévhitekről írok. Az első ilyen élelmiszer a fűszerek csoportjába tartozik, és enélkül a főzést el sem tudnánk képzelni, ez pedig nem más, mint a só.
Az iparosodás előtti időkben rendkívül drága és időigényes folyamat volt az élelmiszerek tartósításához és a fűszerezéshez szükséges só mennyiségének összegyűjtése. Ebből adódóan elképesztően értékes árucikké vált. Ebben az időben a gazdaság a sótermelésen és a kereskedelmen alapult. Ma már nehéz ezt elképzelni, hiszen a só minden asztalon megtalálható és olcsón elérhető alapanyag.
A só lényegében egy olyan vegyület (nátrium-klorid), ami elengedhetetlen a szervezetünk számára, ugyanis a testünk nátriumot használ a folyadékszint fenntartásához. A folyadék és a nátrium egyensúlya szükséges a szív, a máj és a vese egészséges működéséhez. Ez szabályozza a véráramlást, és megakadályozza az alacsony vérnyomást.
Több fajtája létezik, összegyűjtöttem a legismertebbeket:
Konyhasó, asztali só
Ez az, ami a legtöbb sószóróban megtalálható. Az asztali sót bányásszák, majd megtisztítják, hogy egységes terméket hozzanak létre. Lényegében finomítják, és gyakran fehérítik is. Sok helyen lehet olvasni, hogy alumínium-hidroxidot is hozzáadnak, amely a megfelelő halmazállapot megmaradásához szükséges. Emiatt sokan vitatják, hogy egészséges-e a fogyasztása.
Tengeri só
Ez egyenesen a tengervízből származik. Attól függően, hogy honnan vonják ki és hogyan szárítják, az ásványi anyag tartalma változó. Többnyire egészségesebbnek tartják, mint a konyhasót, ám akadnak olyanok, akik vitatják ezt. A tengeri só megítélése fajtánként eltér, a Maldon sót például a legegészségesebbek között tartják számon, és a séfek egyik kedvenc fűszere a gasztronómiában.ű
Fleur de sel (sóvirág)
Fleur de sel (sóvirág)
Ez egy nagyon drága tengeri só, melyet a világ számos partvidékének elpárolgott tengervízéből gyűjtenek össze, köztük a Guérande-félszigetről, valamint Franciaország nyugati partjának egyéb területeiről. Finomítatlan, durva szemcséjű, és különleges ízének köszönhetően kedvelt a gasztronómiában. A Michelin-csillagos éttermekben gyakran ez kerül az asztalokra.
Himalája só
Világos rózsaszín színárnyalatáról ismert, a dél-ázsiai régió Punjab régióban bányásszák, főleg a Khewra sóbányából. A só színét ugyan a benne lévő vas-oxid adja, de túlnyomórészt szintén nátrium-kloridból áll, tehát lényegében jelentős összetételbeli különbség nincs közte és az asztali só között. Azonban mivel kézzel gyűjtik, és csak minimálisan feldolgozott, a konyhasó természetes alternatívájaként tartják számon.
Mi a kínai só?
Aki olvasott már hagyományos kínai receptet, az sokszor találkozott már ezzel a sófajtával.Ez egy mononátrium-glutamát nevű, fehér kristályos vegyület, amelyet élelmiszer-adalékanyagként az ízfokozásról gondoskodik. A kínaiak gyakran használják főzéshez, illetve nagyon sok élelmiszergyártóra jellemző, hogy megtalálható a vegyület a termékei összetevőinek listáján (MSG, E621).
És hogy melyiket is válasszátok a felsoroltak közül? Véleményem szerint mindegy, hogy hagyományos vagy kicsit különlegesebb sót használtok a mindennapi főzéshez, hiszen mint minden másban, itt is a mértékletesség a fontos.
Marton Adrienn írása
