Apaság

Apa vallomása: A pokol 3 órája, avagy egyedül a lakásban két kisgyerekkel

2020.01.16. I 10:48
A férfi olyan, mint az elektron: az energiaminimumra törekszik. Ám amikor egy apa egyedül marad a kisgyermekeivel, akkor ezt az állapotot érthető módon nem tudja megvalósítani. Nagyon nem! Ugyanis olyan rezgésszámot kell felvennie, ami bár kivitelezhető, hosszú távon nem fenntartható. Ez így normális és rendben is van. Ugyanakkor mégis elkerülhetetlen helyzet! Hiszen anyának is szüksége van rekreációra: masszázs, koktélozás a barátnőkkel, sport, olvasás, vagy bármi, ami segít visszatöltekeznie. Hiszen, ha anya rendben van, akkor az egész család rendben van. Ugye ismerős ez a mondás? Ha ez a gondolat még nem volt meg, akkor itt az ideje az újratervezésnek. No, de térjünk vissza oda, hogy amíg anya kényezteti magát, általában apa ugrik be. Elvégre nem mindenki engedhet meg magának bébiszittert, és manapság már nem biztos, hogy elérhetőek vagy bevethetők a nagyszülők.
Nem akarok okoskodni, inkább csak megírom, hogy mi történt velünk a múlt héten, hátha magára ismer valaki, és tudunk nevetni egy kicsit közösen. Szóval úgy jött ki a lépés, hogy anya a péntek este kivételével minden nap kimenős volt. Mimma lányomért kora délután megyünk az oviba, Samu viszont cserében egész nap otthon van. #szarkazmus Ok. Rendben. Ott állunk a két gyerek meg én, és nézzük, ahogy anya kilép az ajtón, és a háta mögött csukódik az ajtó. Hallom magam körül a tanácstalanság halkan lopakodó neszeit. 
 
Mi a jó eget fogunk csinálni mi délután 4-től este 7-ig? Na, ez a pokol 3 órája lesz! Lássuk a lehetőségeket: télvíz idején a játszótér nem opció, mert a gyerekek Michelin babának öltözve gyakorlatilag mozgásképtelenek, én meg kockára fagynék a játszón ácsorogva. A biciklizés kizárva, mert a kicsi megfagy az ülésben, a nagy meg nem tud még, két ülést pedig nem tudok felszerelni az én bicómra. Az úszás szintén bukó, mert még nem tudnak, ha pedig mégis elmegyünk, még a végén engem fojtanának vízbe. Azt gondolom, hogy a tévé, illetve a YouTube kifejezetten káros is lehet (rám is), így ezek a lehetőségek fel sem merülnek. Viszont akkor mégis mi lesz? Elkezdem hívogatni a barátaimat, hátha átjönne valaki. De hát a legtöbben dolgoznak, vagy nem érnek rá. Elkezdem hívogatni a családomat. Pusztába kiáltott szó! Játszóház? Túúúúl drága! Lassan záródik a kör. Utolsó mentő gondolat, hogy felöltöztetem őket, és irány az IKEA vagy a DECATHLON. Közepesen legális ingyen játszóház, ami persze mégsem ingyenes, mert úgyis veszek egy csomó mindent. Persze főleg lelkiismeret-furdalásból. De végül úgy döntök, hogy kemény leszek! Ezt a 3 órát megcsináljuk! Otthon és tartalmasan fogjuk eltölteni, ha beledöglök, akkor is!
 
Indítottunk egy jó labdázással, ami elég nagy hiba volt, hiszen a kicsi nem tud labdázni, így dobált össze-vissza, ami megtetszett a nagynak. A labda becsapódott mindenhova, ahova nem való: célba vették a mosogatót, ledöntötték a fűszereket, és eltalálták a kiteregetett ruhákat, amik foltosak lettek a koszos labdától. Éljen az amerikai konyhás nappali! Gyerekek VS. apa 1:0. Nyugodtabb vizekre próbáltam evezni, és betereltem a kis csapatot a gyerekszobába, és belülről bezártam az ajtót. Minden huncutság itt marad! Ez jó ötletnek tűnt, így viszont a rosszaság kisebb helyen összpontosult. Mimma társasjátékozni akart, ami mélyütés a délutáni programnak és nekem, hiszen Samu nem tud vele játszani, így két felé kell figyelnem. Megkezdtük Mimmával a Ki nevet a végén? installálását, amikor Samu „felrobbantotta” a zöld kukac-alagutat, ami szétpattant mint egy óriási rugó, és hatalmas térfogat-növekedés után kiütötte a kezemből a táblát a figurákkal. Miközben a Ki nevet a végén?-nel játszottam, időnként a kukacban hempergő Samunak adtam feladatokat. Mind a két gyerek rettenetesen jól szórakozott, miközben éreztem, hogy tucatjával pusztulnak az agysejtjeim. Gyerekek VS. apa 2:0. Szerencsére a párhuzamosok a végtelenben találkoznak: idővel a két gyerek felismerte, hogy milyen jó lenne csúszdázni a lakásban. Csúszda nincs, de hát ott van apa lába! Ami néha lehet libikóka is. Szóval a kicsik felmásztak rám, a lábamra tettük a zöld kukac-alagutat, és azon csúsztak le sikoltozva. Aztán amikor ez is uncsi lett, libikóka lett apa lábából. Így vacsoraidőre szellemileg és testileg is lerobbantam. Gyerekek VS. apa 3:0. Szerencsére ezután két kötelező program következett: a vacsora és a fürdés. Mind a kettő nagyon látványos, eredményes és rendkívül fárasztó a gyerekeknek. Elkészítettem sztárételemet, a melegszendvicset, ami töretlen sikert aratott. Volt is nagy majszolás, repeta, végül teli has. Szépítettem: gyerekek VS. apa 3:1.

Vacsi után jött a „ki vetkőzik le gyorsabban” verseny! A győztes jutalma: habok és buborékok a kádban. Volt is nagy tülekedés a fürdőben. Engedtem meleg vizet, és csöpögtettem bele egy kis levendulaolajat. Ha ez nem üti ki őket, akkor semmi. Fürdés után már nehezen ment a fogmosás, éreztem, hogy a meccsből én kerülök ki győztesként. Nem is próbáltak már játszani, bekéredzkedtek az ágyba, és hozták a kedvenc kis könyveiket. Jövök fel: gyerekek VS. apa 3:2. Pöttyös Panni, Pipp és Polli után eljött a lámpaoltás ideje, majd fejből meséltem nekik egy kitalált történetet. Mimma rövid úton megköszönte az aznapi részvételt, Samu viszont még tartotta magát. Nincs mit tenni, ide nehéztüzérség kell! Sportkrémmel bekentem a hátam, és magamra feszítettem 200 méter kineziológiai szalagot, karomba vettem a gyereket és elkezdtem fel-alá sétálni vele a szobában, miközben énekeltem. Elcsökevényesedett hátizmaim sírtak a kinez-szalagok alatt, de a ringatás olyan, mint a szőnyegbombázás: mindent visz! Két-három dal után Samu is beverte a hédert. Király! Gyerekek VS. apa 3:3!!! Nehéz este volt. Viszont soha ne feledd! Ami életed legnehezebb napjának tűnik, az a gyerekeid egyik legszebb apával töltött emléke lesz.

Vadas János
kispapacoach
Ajánlott tartalmak