Drága. Úgysem segít. Valóságtól elrugaszkodott. Sznob. Trendi. Csupán néhány bélyeg, amellyel a vegán étkezést és életmódot illetik azok, akiknek csípi a szemét. Paradigmaváltásban vagyunk, és a növényi étrend se nem luxus, se nem szeszély többé – sokkal inkább az Y és Z generáció választott ösvénye, melyen baktatva igyekszünk helyrehozni mindazt, amit tönkretettünk itt a kék bolygón. Aki nem hiszi, járjon utána – hála egy nagyszerű kezdeményezésnek, most egyszerűbb, mint bármikor….
2014-ben néhány brit aktivista úgy határozott: az év első hónapját a vegán táplálkozás népszerűsítésének szentelik – azóta pedig évente több millióan csatlakoznak a kezdeményezéshez, mely hatalmas segítséget nyújt abban, hogy a vállalkozó szellemű mindenevők 31 napig ne fogyasszanak állati eredetű élelmiszereket.
„Januárban amúgy is mindenki fogadalmakat tesz, és életmódváltást tervez – ez indította el az ötletet: nem is találhatnánk jobb időszakot arra, hogy a veganizmust, az állatok jogait, a környezetvédelmet, és az egészségtudatosságot helyezzük előtérbe, legalább egyetlen hónapra – bárki kipróbálhatja, majd a hónap végeztével eldönti: folytatja, vagy feladja a kihívást”
– meséli a Veganuary non-profit szervezet társalapítója, egykori vezérigazgatója, Simon Winch.
A program ingyenes, világszerte több nyelven elérhető, és amellett, hogy mennyei növényi receptekkel kecsegtet, komplex képet ad arról, miért érdemes belevágni: 31 nap alatt megmutatják, miért választja évente több millió ember a vegán életmódot, és hogyan változhat meg a szemléletmódod a világról egyetlen hónap alatt.
Magyarországon a Prove – egy vegán életmód magazin – szerkesztősége rakott össze egy komplett csomagot érdekes filmekkel, részletes útmutatókkal, könnyen elkészíthető ételekkel: minden nap küldenek egy emailt, tele hasznos információkkal és tanácsokkal, és ígérik:
Magyarországon a Prove – egy vegán életmód magazin – szerkesztősége rakott össze egy komplett csomagot érdekes filmekkel, részletes útmutatókkal, könnyen elkészíthető ételekkel: minden nap küldenek egy emailt, tele hasznos információkkal és tanácsokkal, és ígérik:
„Ne aggódj, a saját tempódban haladhatsz, a program 100% ingyenes és nem ítélkezünk, ha hibázol.”
Bár mindenkinek más és más oka van rá, hogy akár egy hónapra, akár egy életre vegánra váltson, a veganuár program egy kicsit afféle kurzus is, mely a veganizmus miértjeire ad választ. Olvashatunk többek között a cirkuszokban, a laborokban, a hús- és tejiparban használt állatokról, arról, hogyan tehetünk a Földért a növényi étrendet követve, és örökérvényű tudást ígérnek a teljes értékű táplálkozás terén: az útmutatókból kiderül, mit és mennyit kell ennünk naponta, hogy egészséges és teljes értékű életet éljünk növényi alapokon. Ám ami miatt talán a legtöbben választják a veganuárt dobbantónak, az a motivált közösség: sokkal könnyebb olyanokkal belevágni az életmódváltásba, akik szintén csak most próbálgatják a szárnyaikat, miközben gyakorlottabb és tapasztaltabb vegánoktól kérdezhetnek.
A vegánság esszenciája, hogy mi vegánok semmilyen állati eredetű ételt nem fogyasztunk, sőt sokan nemcsak az étkezésből, hanem a mindennapi életünkből is száműzzük az állatok kihasználását promotáló, és állati alapanyagokkal készült termékeket – míg a vegetáriánusok rendszerint csupán a húsról mondanak le, de esznek például tejterméket és tojást is. Én 2009 óta vagyok vegán – elsősorban az állatszeretetem motivált – és bár eleinte magam is csak az étkezésemen változtattam, lassan azon kaptam magam , hogy már nem szívesen használok állatokon tesztelt kozmetikumokat, és a bőrből készült ruháktól is elbúcsúztam. Ehhez persze esztendők kellettek – eleinte képtelen voltam megválni a kedvenc csizmáimtól, de egy idő után már nem is döntés kérdése volt: amikor felvettem, hiába volt szép, valahogy rossz érzés töltött el, egyszerűen... nem tudtam viselni.
Magyarországon sokan elképzelni sem tudják, hogy mennyire ízletes és laktató ételeket lehet készíteni húsmentesen. Bevallom, jómagam egyébként sem szeretek olyan élelmiszerekkel főzni, amelyeknek beszerzése óriási utánajárást igényel – így a szakácskönyvemben még a tofuval, szejtánnal, sörélesztővel, vagy más „szokatlan” alapanyaggal készült ételeknél is feltüntetem, hogy mivel lehet helyettesíteni ezeket, ha éppen nem kaphatóak a sarki közértben. Szezonális zöldségeket, fűszernövényeket, és gyümölcsöket szerencsére bárhol be lehet szerezni - a piacon bóklászva vagy a hipermarketek polcain is megtalálhatóak.
És míg „többi otthonomban”, Izraelben és Görögországban teljesen hétköznapi ételeknek számítanak a 100% növényi finomságok, itthon még mindig furcsa kísérletnek számít a vegánság. Így aztán én abban hiszek, hogy mindenekelőtt több nyitottságra lenne szükség a megszokottól eltérő ételekkel, és gondolkodással kapcsolatban.
És míg „többi otthonomban”, Izraelben és Görögországban teljesen hétköznapi ételeknek számítanak a 100% növényi finomságok, itthon még mindig furcsa kísérletnek számít a vegánság. Így aztán én abban hiszek, hogy mindenekelőtt több nyitottságra lenne szükség a megszokottól eltérő ételekkel, és gondolkodással kapcsolatban.
Miért ellenzik annyian a vegánságot? Én úgy hiszem, ez nem magyar „specialitás”. Az ember sajnos folyton azt vizslatja, ki akarja megrövidíteni, ki akar neki ártani, ki nem tarja őt elég jónak – ez pedig az élet minden területére igaz: utáljuk, ha ítélkeznek felettünk, még akkor is, ha a kritikusoknak valahol igazuk van... különösen akkor. Ám, ha esélyt adunk a másik igazságának is, máris közelebb kerülünk ahhoz, hogy változtassunk önmagunkon, és lépésről lépésre az egész világon. Változtatni persze sosem egyszerű – hiszen alapja egy minimális kompromisszumkészség, kulcsa pedig az önreflexió, a változáshoz vezető út pedig a viselkedésmintáink „lecserélésével” van kikövezve. Egy ilyen nagy utazáshoz nem mindenkinek van türelme, és – lássuk be – bátorsága.
A veganuár senkire sem helyez nyomást – ugyanakkor arra kérünk, adj egy esélyt annak, hogy megmutassuk: így is lehet.
