Mit tehetünk akkor, ha egy párkapcsolatban különböznek a szexuális vágyaink?

2020.01.05. I 09:45

Szexuálpszichológusként gyakran érkeznek a rendelésemre olyan párok, akik a szexuális étvágyukat és/vagy ízlésüket tekintve egészen különbözőek. A szexuális élet gyakorisága, vagy a szexuális személyiségük eltérő volta komoly feladat elé állítja őket. Nézzük, mit is jelent egy párkapcsolatban az, ha nem egy fából faragtak minket?

Egy jól megrakott hátizsákkal érkezünk a párkapcsolatba

A jelenlegi szexualitásunk hosszú évek alatt alakul ki. Nemcsak az előző párkapcsolatokban megtanult vagy megtapasztalt szexuális forgatókönyvek határozzák meg, hanem már sokkal korábbról, egészen a gyermekkorból hozzuk azokat a mintákat, amiket használunk a szexben a felnőttkori párkapcsolatainkban.

Ha például az anyánk soha nem érintette az apánkat, nem mutatta meg előttünk a női énjét, akkor – bár egyáltalán nem voltak erre utaló szavak, félmondatok – kisgyermekkén az az üzenet jön át a lányok számára, hogy: „A szex bűnös dolog!”, vagy: „Nem illik ilyesmit csinálni!”.

Aztán összetalálkozunk az életünk párjával, aki netán pornófilmeken nevelkedett, akkor az ő szexuális forgatókönyvei feltehetően innen erednek majd. hiszen a mai felnőtt férfiak nagy valószínűséggel még nem kapták meg édesapjuktól a verbális szexuális útravalót. Nem mondták el nekik, hogy a nőknek szükséges az előjáték, és csak akkor érdemes elkezdeni a behatolást, miután elérték a maximális izgalmi szintet a hölgyek. A férfiak azt tanulják meg a pornófilmekből, hogy minden nő azonnal és rendületlenül élvezi a szexet, és mivel a pornó nem ábrázolja az előjáték szépségét, a fiúk szerint az nem létezik, vagy legalábbis kihagyható.

Elmesélem Luca és Kristóf történetét, akik egy 30 év körüli értelmiségi pár.

Luca egy gátlásos lány, hiszen az édesanyja is egy szorongó alkatú személyiség volt, aki mindig féltette a lányát. Nemcsak a szextől, hanem általában mindentől. Luca otthon azt szívta magába, hogy a nő soha nem érezheti magát biztonságban. Mivel az édesanyját sohasem látta felszabadultan nevetni, vagy örömben eltölteni egy hétvégét, a női minta szerint „a nőnek egyáltalán nincs örömben része”, még egy párkapcsolatban sem.

Luca megismerkedett Kristóffal, akivel egymásba szerettek. Minden nagyszerűen alakult a kapcsolat elején, még a szex is jól működött. Azonban amikor elmélyült a kapcsolatuk, a családban megtanult minták is aktivizálódtak.

Luca abszolút hozta az anyukájától megtanult mintákat. Szorongott és feszengett, a szexuális együttlétek során, orgazmusnak se híre, se hamva nem volt. Görcsös szorongást élt meg, nem tudta elengedni magát szex közben. Mivel Kristóf nem tanulta meg megadni a barátnőjének az előjátékot, ezen kívül a szexuális étvágya is jóval nagyobb volt, mint Lucáé, a kapcsolatban rémálommá vált a szex. A pornón nevelkedett férfi agresszív szexualitása megfélemlítette a szorongó Lucát, így a közöttük létrejött érzelmi távolság egyre nőtt. Minél többször kezdeményezte Kristóf a szexet, Luca annál inkább elzárkózott. A nő azt fogalmazta meg a terápiás ülésen, hogy neki elég lenne havonta két szex, de Kristóf naponta szeretné az együttléteket, azt is inkább lerohanós, domináns módon.

Van úgy, hogy egy párkapcsolatban egészen eltérő igények látnak napvilágot. Ahhoz, hogy ez a különbség kezelhető legyen, fontos a szexuális kommunikáció. Nem megoldás, ha a pár egyik vagy másik tagja megsértődik azért, mert párjának eltérő igényei vannak. A megoldást kizárólag az adhatja, ha igazi, egyenrangú partnerként tudnak erről beszélgetni, és nem „ego”-kérdést csinálnak belőle. Nem megsértődnek, hanem inkább közösen keresik a megoldást, amiben a partner szexuális igényeit is figyelembe veszik.

Azt szoktam mondani a klienseimnek, hogy ha az egyik havonta egyszer, a másik pedig naponta egyszer szeretné a szexet, akkor lehet belőle heti egy-kettő alkalom. De csakis akkor, ha megismerik egymás szexuális személyiségét.

Ehhez egy szemléletváltás is szükséges.

Mégpedig az, hogy a kapcsolat nem egyenlő a szexszel, mert az sokkal több annál. Hiszen a kapcsolatot is és ezen belül a szexet is a két ember hozza létre és formálja. Ha így gondolkozunk, akkor a pár számára ugyan fontos marad a szexualitás, mégsem csak az válik a kapcsolat lényegévé.

Amikor a korábban megszerzett szexuális tapasztalatokat szeretnénk újra élni a jelen párkapcsolatunkban

A jelenlegi szexuális kultúránk a szüleinktől hozott mintákon kívül az előző kapcsolatokban megélt szexuális élményrendszer alapján épül fel. Amikor élvezetes az együttlét, akkor ezt gyakran, pont ugyanúgy megismételjük. Majd egy idő után beépítjük a szexuális életünkbe, ekkor már szexuális forgatókönyvként használjuk a beépült tapasztalatokat.

Az új kapcsolatba az előző kapcsolatokban megszerzett szexuális önismerettel érkezünk. A már megtapasztaltak alapján tudjuk, hogy mi a jó nekünk, hogyan tudunk orgazmust elérni, mi az, ami izgatóan hat ránk. A jelenlegi kapcsolatban ismételten ki kell alakítani a közös-új szexuális kultúrát, ami nem egyszerű feladat. Főleg azért nem, mert a kapcsolat elején még nincs összhang. Van, hogy az egyik fél a gyengédebb szexet szereti, a másik pedig az erőteljesebbet. Még nem ismerjük, mit kedvel a másik, hogyan kell hozzáérni ahhoz, hogy maximális élvezetben részesítsük őt. A kapcsolat elején leginkább csak tapogatózni merünk.

Ilyenkor általában az előző kapcsolatban jól bevált technikákat alkalmazzuk, azt gondolván, hogy a jelenlegi partnerünk számára is ez lesz a nyerő. Azonban sok esetben csalódnunk kell, mert lehetséges, hogy a mostani partnerünk egészen más szexuális ízléssel rendelkezik, és nem válik be az előzőleg megtanult szexuális forgatókönyv.

A nyitottság és kíváncsiság egy nagyszerű belépő a közös szexuális utazáshoz – ha nem megy egyedül, irány a szexuálpszichológus!

A megoldást csakis az adhatja meg, ha kíváncsiak vagyunk, mit szeret a partnerünk, és nem neheztelünk azért, mert ő más tapasztalatok mentén alakította ki a szexuális ízlését. A szexualitás birodalmában egy izgalmas kalandozás részesei lehetünk, ha partnerként tanítgatjuk egymást, és az egyéni tapasztalatok összegyúrásából alakítjuk ki a közös szexuális kultúránkat. Ezzel párhuzamosan a kapcsolati összetartó erő is nő.

Ehhez azonban mindkét félnek érett személyiségnek kell lennie, hiszen csak így lehet sértődés és féltékenykedés nélkül feloldódni a közös szexben, ami idővel egyedivé és megismételhetetlenné válik. Fontos, hogy képesek legyünk pontosan megfogalmazni a preferenciáinkat, és ne járjunk úgy, mint egy kliensem, aki több mint két évtizedig dédelgetett egy fantáziát, amit nem mert elmondani a férjének.

Ő arra vágyott, hogy a férje erőteljesebben tegye magáévá, és ne törékeny hableányként bánjon vele az ágyban a véget nem érő cirógatások maratonjai során. Huszonöt év után végre kimondta, miről is fantáziál, miközben a férje is ugyan arról fantáziált. Elment majdnem három évtized egy színjátékkal, miközben titokban mindketten egy dinamikusabb, vadabb szexre vágytak.

Ami még fontos: nem minden pár képes önállóan kialakítani a közös szexuális kultúrát. Ilyenkor érdemes külső, szexuálpszichológus/párterapeuta segítségét kérni, aki lépésről lépésre segít a szexuális kommunikációban és a megoldásokban. Így lehet a terhelt közös szexuális életből egy felszabadult örömteli harmóniát elérni.

Bibók Bea írása
Pszichológus, szexuálpszichológus