Szabadnapján moziba látogatott az OLD(S)COOL csapata, amikor is a vásznon film helyett egy lány üzenete jelent meg. Esztergályos Cecíliáék hátrahagyva a szórakozást és a hőn áhított popcornt, egyből Barbi segítségére siettek.
A moziból egyenese Barbarához siettek, aki egy emeletes ház hatodik emeletén él. A lift nem üzemelt, így Bay Éváék lépcsőn indultak el felfelé. Karda Beának azonban mégis sikerült lifttel érkeznie a hatodikra:
Barbi megosztotta történetét az OLD(S)COOL-nagyikkal: elmondta, hogy egy évvel ezelőtt volt az első pánikrohama. Az ezt megelőző két éve nagyon stresszes volt, rengeteget dolgozott anélkül, hogy szabadságra ment volna. Maximalizmussal és megfelelési kényszerrel küzd, mind a munkájában, mind a magánéletében. Az is kiderült, hogy gyerekkorában sokat csúfolták, mert duci kislány volt. Akkor magába fojtotta bánatát, úgy érzi, ezt a tudatalattija tárolta, és most törnek felszínre a sérelmek.
A lány nem szokott panaszkodni, hogy ne jelentsen terhet másoknak. Karda Beáék úgy érezték, Barbi rengeteg terhet cipel, ezért szimbolikusan zsákokba csomagolták azokat a problémákat, amik nyomaszthatják a lányt. A zsákokon a következők álltak: gyermekkor, megfelelési kényszer, külső, munkahely és túlvállalás. Barbi a gyermekkorával kapcsolatban elmondta, nem volt ötös tanuló, csak négyes, és zavarta, hogy van nála jobb. Arról is mesélt, hogyan bántották és csúfolták társai. A megfelelési kényszerrel kapcsolatban pedig úgy fogalmazott: „Akkor vagy valaki, ha tökéletes vagy."
„A szimbolikus súlyoktól teljesen lila lett a karod, de egyszer nem mondtad, hogy ez nehéz, hogy fáj" – hívta fel a lány figyelmét Bay Éva. Barbi azt mondta, csak akkor érezte igazán, hogy mekkora terheket cipelt, amikor levette magáról a zsákokat. És itt nem csak a szimbolikus súlyokról beszélt.
A lányt végül egy szakember segítségére bízta az OLD(S)COOL-trió, hogy felszabadíthassa magában az elnyomott érzéseket. A terapeuta segítségével Barbi elrepült oda, ahol sikeres nőként látta magát öt évvel később. Csinosnak, boldognak és kiegyensúlyozottnak látszott.
„A szimbolikus súlyoktól teljesen lila lett a karod, de egyszer nem mondtad, hogy ez nehéz, hogy fáj" – hívta fel a lány figyelmét Bay Éva. Barbi azt mondta, csak akkor érezte igazán, hogy mekkora terheket cipelt, amikor levette magáról a zsákokat. És itt nem csak a szimbolikus súlyokról beszélt.
A lányt végül egy szakember segítségére bízta az OLD(S)COOL-trió, hogy felszabadíthassa magában az elnyomott érzéseket. A terapeuta segítségével Barbi elrepült oda, ahol sikeres nőként látta magát öt évvel később. Csinosnak, boldognak és kiegyensúlyozottnak látszott.
„Megengedem magamnak, hogy azzá váljak, aki lenni szeretnék" - tett ígéretet magának Barbi a terápia végén. Egy szó, mint száz: Ciliék ismét jó útra tereltek egy kétségbeesett fiatalt.
