Úgy gondolom, mindenkinek eljön az életében az a pillanat, amikor kiszakadna saját megszokott környezetéből. Én most az itthoni „konyhámra” a stúdióra értem, szerettem volna egy olyan gasztro műsort, amit nem a négy fal között forgatunk. Így a stábbal gondoltunk egyet, kettőt és a választásunk a katalán fővárosra, Barcelonára esett. Hogy miért? Mert bíztam benne, hogy a helyiek vendégszeretete, a spanyol ételkülönlegességek és a csodálatos történelem, ami Barcelonát körbe veszi, egy szuper műsornak adhat otthont.
Hajnalban érkeztünk a városba, kicsit kimerülten, hiszen egyikünk sem szeret ennyire korán kelni, de egy finom kávé, egy frissen facsart narancslé és egy ínycsiklandozó reggeli után, belevetettük magunkat a város látványosságaiba és gasztro életébe. Először is nem hagyhattuk ki, rögtön meg kellett kóstolnunk egy tapas tálat. A tapas minden olyan hideg vagy meleg előételek együttes neve, amiket kis adagokban, falatkákban, különféle ízekben szolgálnak fel. Nekem az egyik kedvencem a Padron, grillezett mini zöldpaprika, olívaolajjal és durva sóval tálalják, szerintem eszméletlen finom. Kóstoltunk még Ibériai sonkát, amiről azt kell tudni, hogy egy csúcsminőségű érlelt sonka, amit az ibériai fekete lábú sertésből készítenek. Ennek az egyedülálló sonkának a zsírtartalma egyenletesen oszlik el a szövetek között, így nyerve tökéletes zamatot és megfelelő márványosságot a húsnak. Érdemes kipróbálni, elképesztő.
Hamar felvettük a város lüktetését, de ez nem is volt nehéz, mert Barcelona pezseg az élettől. Gaudí városa, tökéletes döntés mindenki számára, aki a művészeteken át, a spanyol gasztronómián keresztül a tengerparti pihenést választaná.
Csodás napunk volt, az égen csak pár bárányfelhő, szikrázó napsütés, a pálmafákról csiripelő kicsi zöld papagájok éneke és Barcelona kincsei, teljesen megbolondítottak. A városban sétálgatva szinte mindenhol Gaudí kézlenyomatát láthattuk, remek művész és fantasztikus ember lehetett hatalmas fantáziával. Csak felsorolásképpen, említésre méltó az organikus Sagrada Familia, a misztikus Güell Park, a hullámzó Casa Milá, a színekben táncoló Casa Batlló, mind – mind olyan lenyűgöző alkotása Gaudínak, amit sokan fel sem fognak mekkora eszményi értéket hagyott ránk.
A nap végére el is fáradtunk, így másnapra maradt a bakancslistás piacom, ahol képzeljétek az egész napot el tudtuk tölteni úgy, hogy észre sem vettük, megint ránk sötétedett.
Szóval kulináris kalandozásunk a La Boqueria – ba vezetett, ami Barcelona legnagyobb termelői piaca, itt nemcsak a termelők portékáit, de sorra egymás mellett tapas bárokat találunk, amiket természetesen nem hagyhattam ki, úgyhogy vettem a „fáradtságot” és végig kóstoltam mindent. Talán úgy tudnám összességében körülírni ezt a fantasztikus helyet, hogy minőségi áruk tömkelege, egy patinás épületben, egy nyüzsgő forgatag kellős közepén, megspékelve hangulatos tapas bárokkal, ahova az emberek imádnak beülni egy jó hideg sör társaságában, a nap minden percében. Elképesztő életérzés árasztja el ezt a hatalmas csarnokot. A friss, ragyogó, zamatos gyümölcsök tornya, a roppanós zöldségek látványos tálalása, a húsok, halak repertoárja, mind annyira elképesztő, hogy órákig csak tátott szájjal barangoltunk a piacon. De azért kóstoltunk egy csomó spanyol finomságot is, köztük a patatas fritast, ami itthon a sült krumpli, csak helyi szokáshoz híven fűszeres, pikáns szósszal tálalnak, paella–t, ami egy sáfrányos, zöldséges, rizses egytálétel, amit kérhetsz csirkével, nyúllal vagy tenger gyümölcseivel, ez az az étel, amit mindenképp meg kell kóstolni, ha Spanyolországban jársz.
Utolsó napunkon felfedeztük a tengerparti sétányt. Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen csodálatos part lehet egyszerre nyugodt és tüzes. Vannak, akik egész nap napoznak, olvasnak, és sétálgatnak a homokban, de olyanok is, akik jógáznak a parton, vagy éppen folyamatosan pörögnek, szörföznek, zenélnek, gördeszkáznak a kiépített pályán, parasailing – eznek, és még sorolhatnám. Az itteni éttermek, bárok is teljesen más hangulatot adnak, főleg tengeri halakat és a tenger gyümölcseit találjuk az étlapon, különféle elkészítéssel. Nekik a legfontosabb, nem is a tálalás szépsége, inkább az étel minősége.
Még van egy kis időm, szeretnék egy igazi andalúz gazpachot enni és valami desszertet. A kikötőtől felfelé vettem az irányt, ahol Barcelona legszebb sétáló utcájához értem a La Rambla – hoz. Azt tudni kell, hogy a fő utcáról sok – sok pici középkori szűk utca nyílik, ami nagyon sok kis eldugott éttermet, kávézót, kis parfüm boltokat rejt. Hallottam egy igazi spanyol kis étteremről a piacon és úgy gondoltam, feltétlenül kipróbálom. Akkor itt az alkalom, egy hideg gazpachot kértem, ami egy paradicsomos alapú zöldségleves. Annyira frissítő és egészséges, hogy egész nap tudnám enni. Na de végül a lényeg, milyen desszertet is ehettem volna még, ha nem churros– t, isteni, sült tészta rudacskák, amit olajban sütnek ki, és cukros fahéjba hempergetnek, ráadásul még olvasztott csokoládéba mártogatják. Hát ez valami mennyei.
Így Barcelona, belekerült a top 3 kedvenc városaim közé, remélem értitek, hogy miért…
Marton Adrienn
Marton Adrienn
