Jó néhány párkapcsolati probléma fakad abból, hogy a pár két tagja nem mer, vagy éppen nem képes beszélni a saját szexuális igényeiről, vágyáról. Ilyenkor kínos feszengés uralja a szexuális együttléteket, így az együttlét alatt bizonytalanságot megélve próbálják kitalálni egymás igényeit, ami gátat szab a felszabadult és szenvedélyes együttlétnek.
Gyermekként hajót sem tudunk ácsolni – avagy hogyan lehetne jól működő szexuális életet építeni, ha nem tudjuk nevén nevezni a dolgokat?
Egy jól működő párkapcsolathoz három nagyon fontos dologra van szükség. Egymásra fordított időre, befektetett energiára és tiszta, nyílt, őszinte kommunikációra. Ehhez viszont a pár mindkét tagjának FELNŐTT- nek kell lennie. A felnőttség alatt nem az életkort értem, hanem egy olyan érzelmi érettségre gondolok, ami lehetővé teszi azt, hogy általában a döntéseinkért felelősséget vállaljunk, és képesek legyünk a szükségleteinket, érzéseinket, vágyainkat érthetően, tisztán elmondani, vélemény különbözősége esetén együttműködve közös megoldást találni. A felnőttség esetén a megértés és elfogadás dominál, nem pedig az énközpontúsággal ötvözött elvárás.
Sajnos már sok esetben úgy érkezünk a párkapcsolatba, hogy az eredeti családunkban is tabu volt a szex. Lehet, hogy az anyánk soha nem érintette meg az apánkat, kiküldték a gyermeket, ha a televízióban elcsattant egy csók, esetleg negatív hangnemmel illették a férfi nemet, mert hiszen „Mindegyik csak azt akarja!” Az ilyen félmondatok beivódnak a gyerekekbe, és érzik hogy a szex valami tiltott, titkos, szégyellni való dolog. Ráadásul a legtöbb családban a szülők nem nevezik nevén a nemi szerveket, inkább csak ráutaló kifejezéseket használnak. Például: „Ugye, megmostad magad ott alul is?” Nem mondják, hogy: „Ugye megmostad a puncidat, a kis csiklódat és a kis- és nagy ajkacskáidat is?”. Tudom, most sok olvasó úgy érzi, hogy ezt ő sem merné kimondani, pedig érdemes nevén nevezni a kényes testrészeket is. Mindig a gyermek korának megfelelő kifejezéseket használva.
Ezek alapján látható, hogy nagy eséllyel hozzuk magunkkal azt a hiedelmet a felnőttkori kapcsolatunkba, hogy a szex az bűnös dolog, és nem is illik beszélni róla. A fiúk kicsit könnyebb helyzetben vannak, hiszen minden pisilésnél érintik a fütyijüket, tehát tényleges kapcsolatuk van vele, ők gátlástalanul megvakarják a hímvesszőjüket, ha viszket, legyenek éppen egy öltönyös konferencián, vagy éppen egy úszónadrágos strandröplabda bajnokságon. Azonban nem nagyon látunk nőket az utcán, akik a tangabugyijukat igazgatják fesztelenül, hiszen „Jó kislány nem csinál ilyet!”, hallották éppen elégszer az édesanyjuktól.
Szerelmesek leszünk, és a szexuális vágyak dolgoznak bennünk – de magunk is belepirulunk abba, ami igazán jól esne!
Amikor két ember megismerkedik, akkor egy hosszú híd két végéről lassan közelednek egymáshoz. Lépésről lépésre ismerkednek, majd elkezdenek szexuálisan is vágyni egymásra. A kapcsolat elején nem az a jellemző, hogy azonnal instrukciókat adunk, hogyan is kell izgatni minket ahhoz, hogy orgazmusunk legyen, leginkább ez az időszak az érzelmek miatt válik szenvedélyessé. Ilyenkor ösztönösen alkalmazzuk az előző kapcsolataikban megszerezett tapasztalatokat, „próba-szerencse” alapon működünk szexuálisan is. Ekkor a pár mindkét tagja azt érzi, ez még az összecsiszolódás időszaka, és bíznak abban, hogy idővel ráéreznek majd ráérez majd egymás szexuális igényeire. Ebben az időszakban, mivel a kapcsolatban még nem alakult ki a kötődés - tehát nincs kellő mértékű biztonság -, még akkor sem mondjuk el a vágyainkat, ha van hozzá bátorságunk. Mert nem tudjuk, a másik mennyire nyitott és „felnőtt”. A kapcsolati biztonság még törékeny, ezért biztonsági játékot játszunk. Nem beszélünk még arról, hogyan lenne kielégítőbb a szexuális játszadozás. Másrészről még szégyelljük a szexuális vágyainkat, hiszen nem ismerjük a másik értékrendjét. Ilyenkor az együttléteket átlengi a kétség. Félünk attól, hogy kiábrándítanánk a szerelmünket, esetleg csalódást okozunk neki.
Idővel érettebbé válik a kapcsolat, és megjelenik a párkapcsolatban a szexuális kiteljesedés szükséglete.
A szexuális életben az összeolvadás és feloldódás akkor tud létrejönni, ha nincsenek gátak, és természetesen tudjuk megélni a közelséget. A szex egy nagy játszótér, ahol nagyon változatos módon érezhetjük jól magunkat. A szexuális élet akkor jó, ha a pár olyan szexuális kultúrát hoz létre, ami közös és mindkettejük részére élvezetes, amiben együtt, közösen feloldódva egyesülnek testileg és lelkileg is. Éppen ezért válik szükségessé, hogy képesek legyünk megbeszélni a szexuális igényeinket.
Amikor megnyílunk egymás előtt a szexualitásban, az egy nagyon érdekes és izgalmas utazás!
Ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, vagy mutatni a párunknak azt, hogy nekünk mi jelent izgalmat és élvezetet, szükséges egy magas fokú szexuális önismeret. Ezt az önismereti utat már kamaszkorban kezdjük el az önkielégítéssel, amikor is kialakul a saját szexuális szokásrendszerünk. Az így megtanultakat és a későbbi párkapcsolatokban megszerzett tapasztalatokat építjük be a párunkkal a közös szexuális kultúránkba.
Hogyan kommunikáljuk azt, amire vágyunk a szexben?
Ha egy mondatban kellene válaszolni, akkor azt mondanám: Egyenesen, tisztán és érthetően. Tehát egyértelműen és félreérthetetlenül.
Ekkor van jelentősége a felnőttségnek, hiszen egy érett ember nem sértődik meg akkor, ha a partnere elmondja, hogyan tudná jobban izgatni és kielégíteni őt.
Ugyanis a megkapott információk konkrét segítséget nyújtanak abban, hogy jól bánjunk a másik testével, hogy tudjuk őt úgy kényeztetni, ahogy számára a legjobb. Nem arról szól a szeretetteljes irányítás, hogy „rosszak és ügyetlenek” vagyunk, hanem arról, hogyan lehet jobbá tenni az együttléteket. Sokszor az igények megfogalmazásához el kell hagyni a komfortzónát, hiszen egy létező gátat kell áttörni ahhoz, hogy ki tudjuk ejteni a szexualitással kapcsolatos szavakat. Ilyenkor a partnernek a biztató, szeretettel teli bátorítása adhat egy mély biztonságot a kapcsolatban. Ha az egyik félnek könnyebben megy a beszélgetés a szexről, akkor érdemes neki kezdeményeznie, és az ő fesztelensége talán felszabadítóan hat a párjára is.
A párkapcsolatban a szexuális szokásrendszer közös, és ezt csakis jól érthető kommunikációval érhetjük el. Mindkét félnek van felelőssége abban, hogy ez kialakulhasson a kapcsolatban. Ha az egyik fél becsmérlően beszél a másikkal, vagy az előzőpartneréhez hasonlítja, netán bántó módon beszél, egészen biztos, hogy a partnere félelmeit és gátlásait növeli majd. Éppen ezért kiemelkedő fontossága van annak, hogy pozitív, biztató mondatokkal, szeretettel segítsük a partnerünket.
Nézzünk meg milyen típusú mondatok és kérdések nem fogják megbántani a párunkat:
- Arra szeretnélek kérni, hogy finomabban érintsd meg a csiklómat!
- Talán jobban tudnám élvezni, ha a szeretkezés előtt hosszabb lenne az előjáték.
- Nagyon szeretem, amikor csókolózunk szex előtt.
- Hogyan tudnék neked még kielégítőbb szexuális örömet szerezni?
- Szeretnélek megkérni, hogy irányítsd a kezemet, ahogy neked jó!
- Sokszor fantáziálok arról, hogy szeretkezzünk egy másik helyszínen!
- Annyira kíváncsi vagyok arra, hogy milyen szexuális fantáziáid vannak! Szívesen megosztom veled én is!
- A múltkor annyira ügyesen kényeztettél. Nagyon vágyom azóta is erre!
- Tudtam örömet szerezni azzal, hogy tovább kényeztettelek orálisan?
- Szeretném megtanulni, hogyan jó neked!
Törekedjünk arra, hogy pozitívan fogalmazzuk meg a mondatokat és semmiképp se tiltsunk, hanem inkább biztassuk a párunkat! Pontosan mondjuk el neki, hogy mi lenne élvezetes előre lépés a közös szexuális életünkben.
A szex egy nagyon kényes terep, éppen ezért óvakodjunk attól, hogy követeljük az együttléteket. Ez nagy eséllyel vezethet oda, hogy a párunk idővel elzárkózik a szextől!
Ha nem működik a szexuális kommunikáció, ennek folytán a közös szexuális élet, akkor érdemes szexuálpszichológusi segítséget kérni.
Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus
