Az EDDA sikere mai napig töretlen, dalaikon generációk nőttek és nőnek fel. Az együttes 34 arany, 6 platina és 2 gyémántlemezzel büszkélkedhet, és szó sincs arról, hogy felhagynának a zenéléssel: tele vannak új tervekkel és ötletekkel. A Backstage legújabb adásában a frontember, Pataky Attila enged betekintést a kulisszák mögé.
A magyar rockzene királya elkalauzolt minket új otthonában. Az EDDA-lemezek mellett a Dáridó- és a Világslágerek Pataky-módra alkotások is a falakat díszítik. Attila édesanyjával gyerekként gyakran énekelte a Pacsirta Rádió dalait, így nem volt kérdés számára, hogy a mulatószenében is kipróbálja magát. „Elképesztő sikereket éltünk meg Lajcsival, Jimmyvel, mi hárman” – mondta az énekes, aki arra a kérdésre, hogy miért hagyott fel ezzel a műfajjal, így felelt: „Nekem egy játék volt ez, megmutattam, hogy ezt is tudom.”
Az idegenvezetés folytatódott, Attila megmutatta nekünk féltve őrzött spirituális tárgyait is. Az egyik legkedvesebb közülük egy őzbőrből készült táltosdob, aminek a zenész szerint nagy ereje van. „Én nyári vagyok, júliusi születésű és a vízzel tudok bánni, a vízenergiával, már ha szükséges” – mondja az énekes, aki dobjátékával az esőt is képes elűzni. „Eleinte ezen mosolyogtak a srácok, de amikor a hatodik, nyolcadik, tizedik esőt sikerült odébb pakolnom egy kicsit, akkor már nem mosolyogtak annyira” – tette hozzá. A ház másik különlegessége egy lovat és egy sast ábrázoló trón, ami energiát nyújt a frontembernek.
A garázsban újabb kulisszatitokra derült fény, Pataky megmutatta a szekrényt, amiben a fellépőruháit és kiegészítőit tartja. „Senkinek nem engedem, én pakolok be, tehát ide beállok a mikrobusszal, és én pakolok be” – mondja Pataky, aki szerint meg kell adni a készülődés módját, mert „ahogy indulsz, olyan lesz az egész.”
Pataky feleségével is sikerült beszélgetnünk egy kicsit, a páros elmesélte, hogy találtak egymásra és miért nem zavarja őket a 23 év korkülönbség. „A kor nem érdem, csak állapot” – állítja az énekes, és ezzel kedvese is egyetért:
Attilának a dolgozószobája a szentélye, ide is bepillanthattunk. Az édesanyjáról, az édesapjáról, a nagyapjáról és a nagymamájáról készült festmények és fotók díszítik a falakat. A képek felelevenítettek néhány családi emléket, volt olyan is, ami kőkemény katonatiszt édesapjához köthető:
A háztúra után csatlakozott hozzánk Gömöry Zsolt, a zenekar billentyűse és zeneszerzője, és ellátogatottunk Kun Péter velencei emlékhelyére is. Az egykori bandatag 26 éve hunyt el tragikus körülmények között egy EDDA-tábor idején. „Mi a zenébe menekültünk” – mondta Zsolt. „Meg hát az eddások nem hagyták, én emlékszem, azt mondtam, hogy legalább egy évig biztos, hogy nem játszunk semmit…” – tette hozzá Attila. „Igen, először az volt, de belemenekültünk a zenébe, és talán az eddások is jöttek velünk.” „Egymást így mentettük meg” – mondta Attila, aki úgy érzi, Peti azt üzente nekik, hogy „a daloknak szólniuk kell, én akkor vagyok boldog, ha szólnak az EDDA-dalok”.
A megemlékezés után bejártuk az EDDA-táborok helyszínét, az Agárdi Popstrandot, ahol minden nyáron hatalmas bulikat tartanak. A piálásra és a csajozásra visszagondolva Attila csak ennyit mondott: „Adtunk a testnek, adtunk a léleknek!”
Egy másik kultikus helyszínre is elkísértük a zenekart, az egykori Ifipark színpadához, ahol egy igazi EDDA-koncertet is végigtomboltunk. „Mi nem egy nosztalgiazenekar vagyunk! Mi nem abból élünk, hogy tavaly előtt, meg öt évvel ezelőtt milyen jók voltunk, hanem mi most is nagyon jók vagyunk! És mi most is minden este bizonyítunk! (…) Minél érettebbek vagyunk annál jobbak!” – mondta nevetve Attila.
