Amikor évekkel ezelőtt Amerikában voltam és elmentem bevásárolni a nagynénémékkel, rácsodálkoztam, amikor fizetéskor az amúgy jómódú asszony előkapott néhány, a szombati New York Timesból kiollózott kupont, majd a macskakaja, a majonéz és a tej árából levonatta a féldollárokat. Meg is kérdeztem, hogy miért, de nevetve csak annyit válaszolt, hogy ”Just for fun” meghogy ha jár valami, akkor miért ne? Akkor az amerikaiak mástól is látott kuponszenvedélyére fogtam az egészet.
Aztán néhány éve Magyarországon is megjelent néhány női magazin jóvoltából a kuponos őrület. És rápattantunk mi magyarok is. Ráadásul, nem kicsit. Egy-egy ilyen G vagy J hétvége alkalmából irtózatos milliárdokat hagynak honfitársaink a boltok pénztárainál a kuponfüzeteik segítségével, biztosítva a cégeknek a kevésbé forgalmas időszakok mutatóinak szintentartását. Tévedés ne essék, a 20-30 százalékos olcsósítás ellenére ez nekik így is megéri. Meg persze nekünk is.
Tudom, a többséget maximálisan hidegen hagyja ez a kuponosdi. A körülöttem mozgó pasik, barátok, haverok csak legyintenek rá. Van, aki úgy gondolja, női biznisz. Aztán vannak, akik szerint és a városi legenda szerint is ilyenkor a résztvevő cégek megemelik az árakat és azt csökkentik a régi szintre, ezért nem érdekli őket. És vannak, akik mennének shoppingolni, de a tömeg és a vele járó őrület a plázákban riasztja őket. Sőt olyan is, akik szerint ciki vagdosni a boltokban ezeket a papírfecniket. Kifogás mindig van!
De érdeklődés is. Ismerek olyan családanyát, aki ilyenkor, már októberben bevásárol Karácsonyra, mert „a húsz százalék, az húsz százalék”! De persze van olyan kolléganő, aki hetekig készül a varázshétvége előtt „shopping bakancslistával”, amin precízen szerepel minden olyan darab, amit az elmúlt hónapokban megálmodott. Pontosan utánajár, lecsekkolva, hogy az adott cuccok szerepelnek-e majd a kuponfüzetben és a telefonjában raktározza árakkal és sajátos jelzésekkel az információkat. És ahogy szokta mondani, a kimerítő, de eredményes bevásárlás kuponfüzettel és ollóval a kézben meghozza a maximális kielégülést a hetekig üres bankkártya mellett is. És azt is hajlandó hozzátenni, hogy a következő fizetésig sok minden kimarad, kávézásoktól a pizzarendelésig: marad a közértes párizsi, de „higgyemel, megéri”!
Mi sem maradtunk ki legutóbb. Feleségem is összevagdosott néhány kupont, ami szerinte jól jöhetett. Ráadásul a háztartási hálózatok ügyesen nulladik napot hirdettek a füzetkében, ahol már kapásból tisztességesen látható összeg elment a kártyámról. És akkor jött a hétvége, valóban teli plázával és kuponfüzetükkel a kezükben segítőkészen egymásra mosolygó nőkkel. Jól gondolkodtak a marketingesek, akik megtalálták a megfelelő társadalmi csoportot erre. Ahogy néztem, többnyire fiatal- és középkorú nők, gyakran pasistól nyomultak, alsóhangon három-négy vásárlószatyorral a kezükben. És mi is vettünk ezt-azt, persze szigorúan olcsóbban. A pénztároshölgyek már élből segítettek ollóval a kasszánál, még abban is, hogy hányadik oldalról és milyen technikával vagdossunk. Iparág ez kérem!
Mondjuk már a parkolóban felment az agyvizem, hogy egy árva helyet nem találtam, de megvan a márkás téli pulóver, a női pizsama, bugyi és melltartó, no meg a gyerekek is jól jártak. Engem is magába szippantott mindez, nem tagadom: zenészes póló és menő cipő is van a zsákmányok között. No meg a morgásom a végén, amikor a kávé mellett elemeztem a kártyainformációk alapján az anyagi végeredményt.
Okosan ki van találva ez a kuponos hétvége! Játék a vágyakkal és az árakkal, no és a vásárlók elégedettségi faktorával bőven a karácsonyi bevásárlások előtt. Boldog és leharcolt arcok a végén a kávézóban mellettünk, na meg a csörgő-zörgő szatyrok tömkelege. Megvolt!
És ma már jóval megértőbb lennék a nagynénémmel is.
Dénes Tamás írása
Dénes Tamás írása
