Párkapcsolat

"Mi történt a kapcsolatomban, hogy már nem lángol a szerelem?"

2019.10.21. I 13:22
Szexuálpszichológusként, párterapeutaként gyakran találkozom olyan párokkal, akik úgy érzik, hogy az egy-két éve működő párkapcsolatuk megváltozott, hiszen hirtelen eltűnt a szenvedély, a tűz, a párjuk „kiszeretett” belőlük. Eltűnt a rózsaszín köd, helyette a szürke hétköznapok nehézségei kerülnek porondra. Ezzel párhuzamosan az érzelmek színterén is történnek változások, hiszen a vak, lángoló, mindent elsöprő szerelemből egy érettebb, biztonságosabb kapcsolat születik egy fontos fejlődési folyamat eredményeképpen. Lássuk, mik is ezek a fejlődési szakaszok?
„Ketten egyek vagyunk”

Amikor két ember megismerkedik, akkor az első benyomások alapján döntik el, hogy akarnak-e az ismeretségből kapcsolatot. Ezután a közös találkozások során egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és a fantáziákat felváltja a konkrét tapasztalat, elkezdik „látni” egymást. Mivel a fantáziánk idealizál, hiszen nem az jut eszünkbe, hogy biztos nagyon büdös a lába edzés után, hanem az, hogy fantasztikus partnerre leltünk, akit a fél világ irigyelni fog tőlünk. Így indulunk el, pont úgy, mint amikor egy híd két végéről sétál egymás felé a két ember, hogy középen találkozzanak. A kialakult vonzalom hatására egyre több időt töltenek együtt a párok, majd azt érzik, hogy nem tudnak egymás nélkül létezni. Az egész világ a kapcsolatról szól, mindent együtt szeretnének csinálni, állandóan együtt szeretnének lenni. A barátok neheztelnek, hiszen még a heti focira sem megy le a srác, a lány meg a heti csajos partiról is elfelejtkezik. Mély beszélgetések jellemzik ezt a szakaszt, amit a SZIMBIÓZIS-nak hívunk.

A szimbiózisban a két ember összeolvad, eggyé válik. A külvilág felé megerősítik a határaikat, senki nem férhet bele ebben a nagy összeolvadásba, míg befelé a két ember felszámolja az egyéni határait. Tehát érzelmileg olyan intenzíven kapcsolódnak össze, hogy szinte kitalálják egy más gondolatait, úgy érzik, mintha mindig is ismerték volna egymást. A szex nagyon jól működik ebben a szakaszban, hiszen a szexuális motiváció az, hogy a két ember a teljes lényével megélje a testi-lelki közelséget. Ez képezi a kapcsolat későbbi érzelmi arany tartalékát, amiből a pár majd táplálkozni tud a későbbi nehézségek esetén.

Miért vagy ennyire önző?

A párkapcsolat nagyjából egy-másfél év után jut el a DIFFERENCIÁLÓDÁS szakaszába. Itt a közös igények után már megjelennek a személyes, egyéni szükségletek is, ami azzal jár, hogy a pár két tagja a kapcsolati szükségletek mellett meg akarja élni a saját autonómiáját is. A férfiak focizni és sörözni mennek, előfordulhat, hogy sokszor késő este érnek haza. A lányok is visszatérnek a barátnőikhez, tornázni és szépítkezni járnak, a kapcsolatról áthelyezik a fókuszt saját magukra. A „MI” után az „ÉN” lesz fontos, előtörnek a kapcsolatban a személyes különbségek. Ebben a szakaszban az lehet a krízis pont, ha a pár két tagja nem egyszerre, hanem időben eltolódva lép ki a szimbiózisból. Sok vita fakadhat abból, ha az egyik fél a saját egyéni szükségleteit preferálja, míg a másik arra vágyik, hogy a jó kis meleg, bensőséges szimbiózis még tovább tartson. Ilyenkor rengeteg feszültség születhet a kapcsolatban, hiszen ellentétesek a szükségletek. Először mindketten meg akarják változtatni a másikat, ám idővel megszületik a másik egyediségének az elfogadása. A párkapcsolat ilyenkor már érettebbé válik, éppen ezért nem az összeolvadás jelenti a biztonságot, hanem a korábbi szakaszában megalapozott és kialakult kötődés. A szexuális energiák is megállapodottabbak, a szexuális életet is egy érettebb hozzáállás jellemzi, a lángolás alábbhagyott, egy kiszámítható és tervezett szexuális élet alakul ki.

„Atyaég, mikor lesz már ennek vége? Gond hátán gond, és a szex sem működik!”

Ha a pár megküzd ennek a szakasznak a kihívásaival, akkor egy idő után jó esetben közös életet tervez. A közös otthon megteremtése, az elköteleződés és a gyermekvállalás lesz a fő kihívás. Ez a szakasz a GYAKORLÁS fázisa, amíg addig tart, amíg a gyerekek kirepülnek, tehát röpke harminc évig. Egy igazán terhelt párkapcsolati szakaszról beszélünk, amiben a (konvenciók szerint) a nő otthon marad a gyerekekkel, az életét a pelenkázás, játszótér és bevásárlás Bermuda háromszögében tölti, míg ezzel egyidejűleg a férfi eltávolodik és kint a világban építi a karrierjét. A nő „bent marad a családban, a férfi „kimegy”, sikereket él el, hogy hazahozza a családjának a vadat. Az egyik legnagyobb nehézség, hogy a pár mindkét tagjának egy új szerepet, a szülői szerepet kell megtanulnia, ami nehezen összeegyeztethető a szexi nő/ férfi szerepével. A nők az intimitás szükségletük nagy részét kielégítik a babával, hiszen ölelik, kézben tartják a gyermeket, a férfiak viszont vágynak a nőre, a közelségre és a szexre is. Gyakran reked meg a pár szexuális élete a gyakorlás fázisának az elején.

Fizikailag is nehezek ezek az évek, otthonteremtés, anyagi biztonság a gyerekekkel járó állandó gond elviszik a figyelmet a romantikus kapcsolatról. Ebben a szakaszban nagy szüksége van a párnak arra, hogy a szimbiózis szakaszában felhalmozott érzelmi tartalékokat elő tudják bányászni, hiszen sok nehéz napot kell a kapcsolatnak túlélnie.

Amikor a gyerekek megnőnek, akkor a nő érzi úgy, hogy most ő következik, és elindul az önmegvalósítás útján. Tornázik, szépítkezik, új szakmát tanul, pont akkor, amikor a férfi már megvalósította önmagát és „visszatér”. Ez egy fáziskésés kettejük között, és kölcsönös támogatás és empátia szükséges ahhoz, hogy a kapcsolat egyensúlyban maradhasson.

„De jó, hogy vagy nekem, bár néha nehezen bírlak ki!”

Az ezt követő szakaszban a két ember már túl van az életközépválságon, amiben újra kellett definiálniuk magukat. Amikor a gyerekek kirepülnek, hirtelen értelmét vesztetté válhat az élet akkor, ha a kapcsolatot nem táplálták eléggé, és csak a gyerekeknek éltek. Ilyenkor hirtelen megüresedik a közös életük és nem tudnak egymással mi kezdeni. Éppen ezért az utolsó szakasz az ÚJRAKÖZELEDÉS szakasza. Ebben a szakaszban a két idősödő ember felismeri, hogy szükségük van egymásra, és néha morgósan, néha újra megfiatalodva megadják az esélyt arra, hogy elmélyüljön a kapcsolat. 

Ez érzelmi szempontból is egy aktív időszak, hiszen, a két ember számot vet az életével, értékel, végig gondolja, mit is tett le az asztalra. Ha a leltár negatív, akkor boldogtalanságot él meg, hiszen érzi, hogy már nincsenek újabb lehetőségei. A szexualitást lassan felváltja az intimitás, amiben a beszélgetéseknek és érintéseknek nagy szerepe van. Az egymásra utaltság is nagyon intim, hiszen „én hallok, te látsz”. 

Ha a két ember képes arra, hogy egy másodvirágzásnak élje meg ezt az életszakaszt, akkor képesek újra definiálni a kapcsolatukat és talán a régi sérelmeket felülírhatják az időskori örömök.

Talán félelmetesnek tűnik, mennyi buktató van az életünk során a párkapcsolatainkban. Pedig amit felvázoltam, az egy „sima ügy”, nem volt benne válás, meg „én gyerekem- te gyerekem”. De azt gondolom, mindennek ez a klasszikus fejlődési folyamat az alapja. Ami viszont a jó hír, hogy minden párkapcsolati probléma megoldható párterapeuta segítségével akkor, ha egy pár valóban motivált a közös megoldás irányába!
Bibók Bea írása
szexuálpszichológus, párterapeuta