Szexuálpszichológusként, párterapeutaként gyakran találkozom olyan párokkal, akik úgy érzik, hogy az egy-két éve működő párkapcsolatuk megváltozott, hiszen hirtelen eltűnt a szenvedély, a tűz, a párjuk „kiszeretett” belőlük. Eltűnt a rózsaszín köd, helyette a szürke hétköznapok nehézségei kerülnek porondra. Ezzel párhuzamosan az érzelmek színterén is történnek változások, hiszen a vak, lángoló, mindent elsöprő szerelemből egy érettebb, biztonságosabb kapcsolat születik egy fontos fejlődési folyamat eredményeképpen. Lássuk, mik is ezek a fejlődési szakaszok!
„Ketten egyek vagyunk”
Amikor két ember megismerkedik, akkor az első benyomások alapján döntik el, hogy akarnak-e az ismeretségből kapcsolatot. Ezután a közös találkozások során egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és a fantáziákat felváltja a konkrét tapasztalat, elkezdik „látni” egymást. A fantáziánk idealizál, hiszen nem az jut eszünkbe, hogy biztos nagyon büdös a lába edzés után, hanem az, hogy fantasztikus partnerre leltünk, akit a fél világ irigyelni fog tőlünk. Így indulunk el, pont úgy, mint amikor egy híd két végéről sétál egymás felé a két ember, hogy középen találkozzon. A kialakult vonzalom hatására egyre több időt töltenek együtt a felek, majd azt érzik, hogy nem tudnak egymás nélkül létezni. Az egész világ a kapcsolatról szól, mindent együtt szeretnének csinálni, állandóan együtt lennének. A barátok neheztelnek, hiszen még a heti focira sem megy le a srác, a lány meg a csajos partiról is elfelejtkezik. Mély beszélgetések jellemzik ezt a szakaszt, amit SZIMBIÓZIS-nak hívunk.
A szimbiózisban a két ember összeolvad, eggyé válik. A külvilág felé megerősítik a határaikat, senki nem férhet bele ebbe a nagy összeolvadásba, míg befelé felszámolják egyéni határait. Érzelmileg olyan intenzíven kapcsolódnak össze, hogy szinte kitalálják egymás gondolatait, úgy érzik, mintha mindig is ismerték volna egymást. A szex nagyon jól működik ebben a szakaszban, hiszen a szexuális motiváció az, hogy a két ember a teljes lényével megélje a testi-lelki közelséget. Ez képezi a kapcsolat későbbi érzelmi arany tartalékát, amiből a pár majd táplálkozni tud a későbbi nehézségek idején.
Miért vagy ennyire önző?
A párkapcsolat nagyjából egy-másfél év után jut el a DIFFERENCIÁLÓDÁS szakaszába. Itt a közös igények után már megjelennek a személyes, egyéni szükségletek is, ami azzal jár, hogy a pár két tagja a kapcsolati szükségletek mellett meg akarja élni a saját autonómiáját is. A férfiak focizni és sörözni mennek, előfordulhat, hogy sokszor késő este érnek haza. A lányok is visszatérnek a barátnőikhez, tornázni és szépítkezni járnak, a kapcsolatról áthelyezik a fókuszt saját magukra. A „MI” után az „ÉN” lesz fontos, előtörnek a kapcsolatban a személyes különbségek. Ebben a szakaszban az lehet a krízis pont, ha a pár két tagja nem egyszerre, hanem időben eltolódva lép ki a szimbiózisból. Sok vita fakadhat abból, ha az egyik fél a saját egyéni szükségleteit preferálja, míg a másik arra vágyik, hogy a jó kis meleg, bensőséges szimbiózis még tovább tartson. Ilyenkor rengeteg feszültség születhet a kapcsolatban, hiszen ellentétesek a szükségletek. Először mindketten meg akarják változtatni a másikat, ám idővel létrejön a másik egyediségének elfogadása. A párkapcsolat ilyenkor már érettebbé válik, éppen ezért nem az összeolvadás jelenti a biztonságot, hanem a korábbi szakaszában megalapozott és kialakult kötődés. A szexuális energiák is megállapodottabbak, a szexuális életet is egy érettebb hozzáállás jellemzi, a lángolás alábbhagyott, egy kiszámítható és tervezett szexuális élet alakul ki.
„Atyaég, mikor lesz már ennek vége? Gond hátán gond, és a szex sem működik!”
Ha a pár megküzd ennek a szakasznak a kihívásaival, akkor egy idő után jó esetben közös életet tervez. A közös otthon megteremtése, az elköteleződés és a gyermekvállalás lesz a fő kihívás. Ez a szakasz a GYAKORLÁS fázisa, amíg addig tart, amíg a gyerekek kirepülnek, tehát röpke harminc évig. Egy igazán terhelt párkapcsolati szakaszról beszélünk, amiben a (konvenciók szerint) a nő otthon marad a gyerekekkel, az életét a pelenkázás, a játszótér és a bevásárlás Bermuda-háromszögében tölti, míg ezzel egyidejűleg a férfi eltávolodik és kint a világban építi a karrierjét. A nő „bent marad a családban, a férfi „kimegy”, sikereket ér el, hogy hazahozza a családjának a vadat. Az egyik legnagyobb nehézség, hogy a pár mindkét tagjának egy új szerepet, a szülői szerepet kell megtanulnia, ami nehezen összeegyeztethető a szexi nő/férfi szerepével. A nők az intimitás-szükségletük nagy részét kielégítik a babával, hiszen ölelik, kézben tartják a gyermeket, a férfiak viszont vágynak a nőre, a közelségre és a szexre is. Gyakran reked meg a pár szexuális élete a gyakorlás fázisának elején.
Fizikailag is nehezek ezek az évek, az otthonteremtés, az anyagi biztonság és a gyerekekkel járó állandó gond elviszi a figyelmet a romantikus kapcsolatról. Ebben a szakaszban nagy szüksége van a párnak arra, hogy a szimbiózis szakaszában felhalmozott érzelmi tartalékokat elő tudja bányászni, hiszen sok nehéz napot kell a kapcsolatnak túlélnie.
Amikor a gyerekek megnőnek, akkor a nő érzi úgy, hogy most ő következik, és elindul az önmegvalósítás útján. Tornázik, szépítkezik, új szakmát tanul, pont akkor, amikor a férfi már megvalósította önmagát és „visszatér”. Ez egy fáziskésés kettejük között, kölcsönös támogatás és empátia szükséges ahhoz, hogy a kapcsolat egyensúlyban maradhasson.
„Jó, hogy vagy nekem, bár néha nehezen bírlak ki!”
Az ezt követő szakaszban a két ember már túl van az életközépválságon, amiben újra kellett definiálnia magát. Amikor a gyerekek kirepülnek, hirtelen értelmét vesztetté válhat az élet, ha a kapcsolatot nem táplálták eléggé, és csak a gyerekeknek éltek. Ilyenkor hirtelen megüresedik a közös élet, és a felek nem tudnak mit kezdeni egymással. Éppen ezért az utolsó szakasz az ÚJRAKÖZELEDÉS időszaka. Ebben a szakaszban a két idősödő ember felismeri, hogy szükségük van egymásra, és néha morgósan, néha újra megfiatalodva megadják az esélyt arra, hogy elmélyüljön a kapcsolat.
Ez érzelmi szempontból is egy aktív időszak, hiszen a két ember számot vet az életével, értékel, végiggondolja, mit is tett le az asztalra. Ha a leltár negatív, akkor boldogtalanságot él meg, hiszen érzi, hogy már nincsenek újabb lehetőségei. A szexualitást lassan felváltja az intimitás, amiben a beszélgetéseknek és érintéseknek nagy szerepe van. Az egymásra utaltság is nagyon intim, hiszen „én hallok, te látsz”.
Ha a két ember képes arra, hogy egy másodvirágzásnak élje meg ezt az életszakaszt, újra tudja definiálni a kapcsolatot, és talán a régi sérelmeket is felülírhatják az időskori örömök.
Talán félelmetesnek tűnik, mennyi buktató van az életünk során a párkapcsolatainkban, pedig amit felvázoltam, az egy „sima ügy”, nem volt benne válás, meg „én gyerekem - te gyereked”, de azt gondolom, mindennek ez a klasszikus fejlődési folyamat az alapja. Ami viszont jó hír, hogy bármely párkapcsolati probléma megoldható párterapeuta segítségével, ha a pár valóban motivált a közös megoldás irányába!
Bibók Bea írása
szexuálpszichológus, párterapeuta
szexuálpszichológus, párterapeuta
