UtazásMilánóOlaszországkiruccanásutazás

Retúrjegy Milánóba

2019.10.14. I 07:00
Budapestről két légitársaság is indít járatokat Milánóba, naponta többször is. Azonban néhány részletre nem árt odafigyelni. Ha elég szemfülesek vagyunk tízezer forint alatt repülhetünk oda-vissza. Sőt, ha a kora reggeli (kb. 6:50) indulást és a kései (kb. 22:30) visszautat választjuk abszolút megéri az árát és mindent meg tudunk nézni.
Két repülőtér is szóba jöhet
Ha Milánóba készülünk, két repülőtér közül választhatunk. Milánó-Bergamo és Milánó-Malpensa, utóbbin sokkal több utas megfordul, és mi is ezt vettük igénybe. Egyébként mindkét helyről nagyjából 1 óra alatt lehet bejutni a belvárosba, akár busszal, akár vonattal.
Mi a buszos verziót választottuk, ugyanis annak jóval kedvezőbbek az árai és ahogy kiléptünk a terminálról, már láttuk is a különböző társaságokat. Az interneten javasolták, hogy előre váltsuk meg a jegyeket, hogy biztosan legyen helyünk. A buszok nagyjából 15-20 percenként indulnak (nem feltétlenül tartják be a menetrendet) és a helyszínen, a buszra felszállva is lehet jegyet váltani, ugyanannyiért. Tapasztalataink szerint a busztársaságnak lesz több utasa, akik hangosabban kiabálják, hogy "Milano Centrale".
A GPS szerint csak egyenesen
Olaszország második legnagyobb városában a legtöbb esetben csak egyenesen kell menni, hogy elérd úti célodat, legalábbis az útvonaltervező szerint. Úgy döntöttük mivel egy napunk van, csak gyalog fogunk közlekedni a belvárosban, hogy minél többet tapasztalhassuk belőle. A buszról a Piazza Quattro Novembre-n szálltunk le, ahonnan egy bő fél órás séta alatt jutottunk el a Dómig. Sétánk során úgy éreztük mintha egy "irodista negyedben" lennénk. Magas épületek, öltönyös emberek és mindenki csak jött-ment, dolgozott, mint egy átlagos keddi napon. Első blikkre nem esett le az állunk a város gyönyörűségétől.
Dóm, dóm, dóm!
Nagyjából ez az, amiért megéri elmenni Milánóba. Na jó, amikor végig sétáltunk a Galleria Vittorio Emanuele II gyönyörű árkádjai alatt akkor néztünk először csodálattal a városra. Impozáns épület, impozáns üzletekkel és azok még impozánsabb áraival. Prada, Armani, Versace, Louis Vouitton... csak néhány nagy név, amin megakad az ember szeme. A divat mellett azonban megérte a lábunk elé, jobban mondva alá is nézni, hiszen még a padló is gyönyörű. Még úgyis megéri itt végig sétálni és körülnézni, ha semmit nem akarunk vásárolni.
Visszatérve a főattrakcióra! A Dóm kívülről, belülről, alulról, felülről gyönyörű. Érdemes azzal számolni, hogy a székesegyházba csak olyan ruhába léphetünk be, amely elfedi vállunkat, térdünket, hasunkat és nem is mélyen dekoltált. Tényleg szigorúan veszik, úgyhogy, akinek nem megfelelő a ruházata, annak egy fehér, vékony filchez hasonlítható anyagot adnak és bent tartózkodása alatt viselnie kell.
Ha csak a Dómot szeretnénk megnézni, akkor ezt ingyenesen megtehetjük. Viszont, megéri felmenni a teraszra. Pazar látványt nyújt, ahogyan a magasból letekintünk a városra. Sőt, magát az épületet és annak tornyait is egészen közelről megnézhetjük. Ez valóban megéri az árát. Körülbelül 1,5-2 órát töltöttünk el bent és fent.
Egy ebéd a Dómnál?
Nincs Olaszország pizza nélkül! A Dómmal szemben ültünk le egy kis bisztróba, ahol abszolút megfizethető, de ami ennél is fontosabb, hogy mennyei a pizza! Vékony a tésztája, roppanós a széle, és azok a sajtok! Az emberek nagyon kedvesek és próbálkoznak az angol nyelvvel, több-kevesebb sikerrel.
Minden látványosság egy kupacban van
Még a reptéren felkaptunk egy térképet, ahol jelölve voltak a fő látnivalók. Ezeket a Dóm környékén meg is találjuk. Mi nem akartuk sorban állással tölteni a napot, így a múzeumokat kihagytuk, de kívülről szinte mindent megnéztünk.
Egy közeli parkban pihentük ki a délelőtt fáradalmait, illetve az ebédet. Szép és rendezett, de igazából ennyi, ami elmondható róla.
A környék egyébként eléggé elturistásodott, nem jött át az az igazi olasz életérzés. Egy-két Ciao Bella-t bezsebel az ember a pincérektől, de valahogy nem volt az igazi. Ami még érdekesség, hogy nagyon-nagyon nehezen találni olyan kisboltot, ahol például vizet lehetne venni. Így a fél literes hűsítők rendszerint 1-1,5 euróba kerültek.
20 km gyaloglás után, irány haza! Hála a telefonba beépített lépésszámlálónak nyomon tudtuk követni, hogy mennyit sétáltunk egész nap. Több mint 30 ezer lépés, kb. 20 km, az elégetett kalóriák száma pont fedezik az elfogyasztott pizzát, sőt az isteni fagyit is.
A buszhoz visszafelé igyekeztünk a GPS tanácsait elhagyva felfedezni magunknak Milánó kis utcáit. Imádnivalóak a szűk, kis utcák a mediterrán épületeikkel, hangulatos erkélyeikkel. Egész nap vártam a híres olasz temperamentumot, amire a legutolsó pillanatokig várnom kellett. De megérte. Volt egy kis közlekedési dugó a belvárosban, így a sofőrünk egyszer csak elkezdett hosszan dudálni, majd két kézzel olaszosan mutogatni és dallamosan (minden bizonnyal) káromkodni.
Összességében úgy gondolom tényleg elég egy nap Milánóra, egy kis kultúra, egy kis gasztronómia és egy kis kizökkenés a mindennapjainkból. Az utazások, az új dolgok mindig feltöltik az ember lelkét, ez a rengeteg gyaloglás viszont kicsit lemeríti a testét. Tökéletes barátnős, családos vagy randiprogram is lehet.