Az Imagine Budapest szervezésében jártunk már péktörténeti sétán, amely az élményeken túl természetesen szénhidrátban is gazdag volt. De megérte, hiszen igazán finom falatokat fogyasztottunk, miközben olyan titkokra derült fény Budapest kapcsán, amit még csak nem is sejtettünk. Most újabb gasztró témájú sétát választottunk, méghozzá az Édes életet. Édesszájúnak tartom magam, azonban meg kell hagyni, nehéz volt a lépést tartani a kóstolókkal!
A séta egy történeti áttekintéssel indult, mikortól lesz a cukor életünk szerves része vagy milyen próbálkozások voltak évszázadokkal ezelőtt a csoki előállítására. Hallottunk érdekes történeteket, de azért hála Istennek csak megszületett a csokoládé jelenlegi formája, ízvilága.
Magyarországon már Mátyás és Beatrix esküvőjén impozáns műveket fogyaszthattak a vendégek, ugyanis pörkölt cukorból készítettek különféle alkotásokat desszert gyanánt. A marcipánról pedig egyenesen azt hitték, hogy gyógyítja a pestist, mert csak azért kerülhet annyira sokba.
Természetesen sok próbálkozás volt, nemcsak a csokoládé, de a fagylalt készítésre is, utóbbiról sokan azt gondoltuk, hogy az olaszoknak köszönhetjük, pedig nem. A franciáké volt az első igazi fagyi recept.
Mi is egy próbálkozással indítottuk a kóstolást, azaz egy kakaóbabbal. Így magában, nem sokunk tetszését nyerte el, inkább egy kesernyés ízt kaptunk, amit jól esett egy kis vízzel leöblíteni.
Ezt viszont finomabbnál finomabb, édesebbnél édesebb falatok követték. Az első édes ízt forró csokizás közben kaptuk, amiért őszintén szólva nem rajongok annyira, de ezzel a különleges ízesítéssel, mindenki tetszését elnyerte. Ezután az Astoria Hotel gyönyörű éttermében fogyasztottunk egy igazi magyar klasszikust, amivel nem lehet hibázni, a dobostortát.
Tovább sétálva betértünk egy budapesti bérházba, amely korábban Stühmer Frigyes csokigyáraként működött. A ház falán még halványan olvasható a felirat, illetve a házon belül is vannak apró jelek, amik ezt bizonyítják.
A Dohány utcai Zsinagóga közelségében aztán egy kézműves édességboltban találtuk magunkat. Egy icipici helyre tömörültünk be, több mint húszan. Azonban a tulajdonos házaspár ennél sokkal, de sokkal nagyobb szeretettel fogadott minket, akik szívesen számoltak be arról, hogyan készülnek a különleges bonbonjaik.
Bátran kísérleteznek az ízekkel, így kóstolhattunk például Tabascos ízesítésű csokoládét is, amelyhez megkaptuk a pontos instrukciókat is, hogyan fogyasztjuk, hogy megkapjuk a kissé pikáns ízt is.
Szerencsére mindenhol megtaláltak az egyensúlyt, így nem volt émelyítő érzése az embernek ennyi kóstolás után. Viszont azért tartok még néhány csokimentes napot.
Kalandos, ízletes és igencsak édes három órát töltöttünk el ismét Budapest belvárosában. Ezek az ízek megérnek minden egyes kalóriát!
